|
|
A hét szentjei Március 31. Urunk születésének hírüladása (Nagyböjt 5. vasárnapja miatt a mai napon ünnepeljük Gyümölcsoltó Boldogasszony főünnepét.) Már a II. századi hitvallás megfogalmazza, az V. században már több helyen, a VII. században pedig különös ünnepélyességgel tartják meg a megtestesülés misztériumát. II. János Pál pápa így emlékezik meg Az Üdvözítő édesanyja (Redemptoris Mater) kezdetű apostoli buzdításában: "Az angyali üdvözlet tehát a megtestesülés titkának kinyilatkoztatása abban az időpontban, amikor az a földön megvalósult. Az üdvözítő ajándék, amelyben Isten önmagát, az ő isteni életét, bizonyos módon az egész teremtett világnak és közvetlenül az embernek adja, a megtestesülés misztériumában éri el a tetőpontját; az ember és a világ történetében minden kegyelmi ajándéknak ez a csúcspontja. Mária "kegyelemmel teljes", mert az Ige megtestesülése, Isten Fiának az emberi természettel való személyi egysége (unio hypostatica) benne valósult meg és teljesedett be. Amint a zsinat írja, Mária "Isten Fiának anyja, így kiváltképpen is szeretett leánya az Atyának, és szentélye a Szentléleknek. E rendkívüli kegyelmi ajándékok miatt messze fölötte áll minden mennyei és földi teremtménynek". Április 2. Paolai Szent Ferenc remete Paolában, Calabriában született 1416-ban. A ferences rendi kolostorban eltöltött három év után úgy döntött, remetelakba vonul, ahol csak imádkozott, böjtölt, dolgozott és sanyargatta önmagát. Több követője is akadt, akik életüket a "Szent Ferenc remetéi" rendjének áldozták, őket később minimitáknak hívták, s 1506-ban hagyták jóvá rendszabályaikat. XI. Lajos Franciaországba hívta, és ott hunyt el 1507-ben. 1519-ben szentté avatták. Hosszú szakállal, barna szerzetesruhában ábrázolják, sugárzó napkorongba írt charitas felirattal, néha egy botra támaszkodva. A terméketlenség ellen fohászkodnak hozzá. A remeték védőszentje. A Ferenc név germán eredetű, jelentése eleinte: "őszinte, szabad", később: "francia". Április 4. Sevillai Szent Izidor püspök és egyháztanító Izidor Sevillában született 560 körül, egy cartagenai nemesi családban, Sevillai Szent Leander öccse volt, s ő is szent lett. Kolostori életmódra nevelték, testvérét, Leandert követően Sevilla püspöke volt, s harminchat évig vezette az egyházmegyét. Hivatását a vizigótok megtérésével, valamint a vizigót egyház megszervezésével egy időben gyakorolta. Egyéb alkotásain kívül megírta az Etimologiae című, kora tudományának összefoglaló művét. 636-ban halt meg, és 1598-ban avatták szentté. Püspöki ruhában szokták ábrázolni. A görög eredetű név jelentése: "Izisz ajándéka".
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||