|
|
Homíliavázlat Hol van az az ország?
Krisztus megvallja Pilátus előtt, hogy igenis király, de országa nem e világból való. Az az Istenország, Isten uralma, amelyről nyilvános működése során beszélt, őáltala érkezett el, és kezd megvalósulni a hívők közösségében, az egyházban, amely - a zsinat tanítása szerint - az Isten országa: annak csírája, de nem azonos véle. Órigenész szerint Krisztus maga az Isten országa. Uralkodóknak, helytartóknak nem kell félniük: Krisztus nem akar politikai királyságot; hallgatói, tanítványai is tévedtek, amikor azt remélték, hogy felszabadítja Izraelt - Palesztinát - a római megszállás alól. Ő szabadságot hoz, de ez elsősorban a bűn rabszolgasága alóli felszabadítás. Azért jött, hogy tanúságot tegyen az igazságról, vallja Pilátusnak. És majd Szent Pál azt hirdeti: Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben. Igen, a feltámadt Krisztus a Szentlélek által valósítja meg Isten uralmát a lelkekben. "Isten országa bennetek van." A kegyelmi élet már megkezdett örök élet: a Lélek által szívünkbe árasztott szeretet révén részesedünk már most Isten életében, aki Agapé, Szeretet. XVI. Benedek pápa Deus caritas est kezdetű enciklikájában kifejti - Szent János első levelét magyarázva - , hogy Isten előbb szeretett minket, és mi hittünk a szeretetnek (1Jn 4,16). A felebaráti szeretet az Isten viszontszeretetének kifejezése; többé már nem egy "parancsolat", hanem válasz a szeretetnek arra az ajándékára, amellyel Isten közeledik felénk. Jézus azonosítja magát a kicsinyekkel, a szenvedőkkel, éhezőkkel, foglyokkal (Mt 25,40). Az isten- és a felebaráti szeretet összeolvad: a legkisebbekben magával Jézussal és Jézusban Istennel találkozunk. Természetesen az igazságosságért és a békéért folytatott küzdelem, és elsősorban az Isten országáról való tanúságtétel evangéliumi életünkkel - kihat a társadalomra, a politikára is. Bár az egyház nem olvad össze semmiféle politikai rendszerrel, igazságosabb és emberibb, testvériesebb világot segít építeni elkötelezett hívei révén. Nem akar teokráciát, hanem demokráciát; Krisztus uralmát akarja a lelkekben megvalósítani, és így a társadalom humanizálásával biztosítani az Isten képére alkotott emberek természetfeletti hivatásának feltételeit. Mert nem csak kenyérrel él az ember; nem lehet az örök életre hivatott embert lefokozni termelő és fogyasztó - egydimenziós - lénnyé! Krisztus hozza az igazságot, ő maga az Igazság, és az igazság megszabadít. Szabó Ferenc SJ
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||