A lehetséges út - az együttműködés

A magyar és a szlovák államfő találkozása egyetemistákkal

Ivan Gasparovic szlovák és Sólyom László magyar köztársasági elnök november 16-án Besztercebányán a Bél Mátyás Egyetem, majd november 17-én Piliscsabán a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatóival tartott fórumot. A két előadás után az egyetemisták kérdéseket tehettek fel az államfőknek.

Fotó: Bókay

Mind Besztercebányán, mind Piliscsabán hatalmas taps fogadta a két államfőt. A szlovákiai találkozón elsőként Sólyom László beszélt. Elmondta, hogy e kötetlen találkozókat - a párbeszéd lehetőségét - kollégája, Ivan Gasparovic javasolta egy esztendővel ezelőtt. Köztársasági elnökünk ezután szólt ezeréves közös történelmünkről, s arról, hogy a magyar királyság nemzetiségei közül kultúrájuk és gondolkodásuk alapján a szlovákok állnak legközelebb a magyarokhoz. E közös múlt miatt - vélte Sólyom László -, a két nemzetnek nem pusztán megbékélésre, hanem párbeszédre van szüksége, annak ellenére, hogy számtalan sérelem terheli a két nép kapcsolatát.

Mind Besztercebányán, mind Piliscsabán Sólyom László hangsúlyozta, hogy ő az egykor közös ország egészét szereti. A felvidéki magyarokról szólva azt mondta: a kisebbségeknek joguk van az autonómiához, melynek formájáról azonban nem az anyaország hivatott dönteni. Úgy fogalmazott: igent kell mondanunk az integrációra, de nemet az asszimilációra.

Ivan Gasparovic ennek kapcsán megjegyezte -: bizonyos dolgokban soha nem lesz közös a véleménye a két országnak, számtalan területen készek szonban az együttműködésre. Arról is szólt, hogy a szlovák alkotmány biztosítja a kisebbségek jogait, ezért nincs szükségük autonómiára.

A piliscsabai fórumon, a mintegy ötszáz egyetemista előtt a két államfő a hosszú távú együttműködésben fogalmazta meg a két állam közös érdekét. Hangsúlyozták, hogy csak így lehet az uniós lehetőségeket a legmesszebb menőkig kihasználni.

Sólyom László kijelentette: "A Szlovák Köztársaság nemcsak szomszédunk, nem csak szövetségesünk az Európai Unió és a NATO értékközösségében. A két nép történelme egy évezreden át több mint közös: azonos volt a Magyar Királyság keretében. A történelmi Magyarország területén élt nagyobb lélekszámú nemzetek - a románok, horvátok, németek, szerbek, rutének - közül kultúrában, mentalitásban a szlovákok állnak a legközelebb a magyarokhoz. Szemben a sok tekintetben önálló utat járó Erdéllyel, vagy az államjogilag elkülönülő horvátokkal, itt nagyon szorosan összefonódtak az emberi és a történelmi szálak. A szlovák nemzetnek egészen a nagy amerikai kivándorlásig nem is voltak a történelmi Magyarországon kívül eső részei. Viszont ma kölcsönösen élnek nemzeteink részei mind a Szlovák, mind a Magyar Köztársaságban; szórványban is és tömbben is. Mikor a szlovák nagykövet úrnak azt mondtam, hogy a magyar oldalon a találkozó Piliscsabán lesz, így kiáltott fel: hiszen az már mi vagyunk! A Trianon előtti esztergomi egyházmegyének a Dunától délre eső részén voltak a sváb és szlovák falvak, míg az északi oldalán a tiszta magyar vidék. Nyugodtan mondhatják a szlovákok: itt vagyunk a Pilisben, a Mátrában, Pest környékén, Békésben, a Galga mentén, Nógrádban, a Bükkben és Zemplénben. Miként a szlovákiai magyarok is Pozsonytól Nagykaposig, a Csallóköztől a Bodrogközig sok várost, kisrégiót, folyóvölgyet, tájegységet, sok száz falut tekintenek magától értetődően szülőföldjüknek. Ott voltunk, ott vagyunk és ott is maradunk."

Kitérve Gasparovic elnök előadására, annak a két nép történelméből származó problémái kapcsán a horvátok példáját említette. Mint mondta, e déli szomszédunk magyarokról szóló történeteiben, meséiben soha nem szerepeltünk pozitív beállításban. Az elmúlt évtizedben, a délszláv válság idején tanúsított magatartá-sunk azonban jelentős fordulatot hozott megítélésünkben. Cáfolta tehát, hogy a szlovák-magyar viszonyt a jövőben is szükségszerűen problémáknak kell terhelniük. Hogy valódi változás következzék, ahhoz a történelem közös feltárása, ezen alapuló történelemkönyvek kiadására volna szükség - és hosszú távú együttműködésre. Köztársasági elnökünk a közös határt hétszáz kilométer perifériának nevezte. Mint mondta, ezen utak, hidak, határátkelőhelyek építésével lehetne változtatni, ami a gazdaság és a kultúra fellendülését hozná el a határ két oldalán élők számára. Sólyom László előadása végén reményének adott hangot, hogy a fiatalok előtt, a fiatalokkal folytatott párbeszéd is segíti a két nép közötti kapcsolat alakulását, egymás megértését, a történelmünkben található sérelmek orvoslását.

Bókay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu