Modern ikonok

Mecseki Hargita kiállítása

"Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el" - Izajás próféta szavait választotta október 29-én nyílt kiállítása mottójául Mecseki Hargita szobrász- és festőművész. A mély emberi érzések és tragédiák, a harmónia és a szépség, illetve a hit: ezek a fő témák, amelyek a művészt több évtizede indult pályája során folyamatosan foglalkoztatják. A november 12-éig nyitva tartó, Az Ige fényében című kiállításon - amelynek a HOME Center Építési és Lakberendezési Üzletközpont (Bp. XVII., Pesti út 237.) bemutatótere ad otthont - ezekből a szoborrá vagy képpé formált emelkedett pillanatokból élhet át néhányat a látogató.

"Most divat, hogy egy tematikus címmel rendeznek kiállítást. Én semmi ilyen sémába nem szeretném beleerőltetni a kiállított anyagot. Csak egy bibliai idézetet választottam, mert ez nagyon kedves a szívemnek, ez az idézet a fő gondolati indíttatás" - mondta a tárlat koncepciójáról Mecseki Hargita. Ugyanakkor nemcsak vallásos témájú munkáit mutatja be a művész ezen a kiállításon, hiszen a hit fénye minden alkotását áthatja. Akár az idő múlását, akár egy magyar ballada drámáját vagy egy gyermek mosolyát formázza is meg.

"Legfrissebb munkáim, a grafikák, amelyeket erre a kiállításra készítettem, bibliai ihletésűek. Két Szalóme, amelyek ószövetségi, illetve egy angyal, egy piéta és egy Krisztus-lepel, amelyek újszövetségi témájúak - mutatta be a művész új grafikáit. - A lepel, Veronika kendője tulajdonképpen hármas Krisztus-ábrázolás, az Atya, Fiú, Szentlélek szimbóluma. Úgy gondolom és hiszem, és így ábrázolom a képeimen, grafikáimon, hogy Atya, Fiú és Szentlélek együtt van. Krisztus szenvedése emberi mércével mérve is mérhető, de mindig maradt benne valami isteni, túl minden fájdalmon."

A kiállításon, amely a XVII. kerületi Lokálpatrióták Egyesülete kezdeményezésére született meg, Mecseki Hargita bemutatja egyik legkedvesebb alkotását is, a háromalakos Oltárt. A mű létrejöttének története bepillantást enged az alkotó mély istenkapcsolatába, amelynek gyümölcseként valóságos modern ikonok születnek.

"Idén tavasszal az Operaház vörös szalonjában készültünk kiállítani. Mivel énekelek is, és ha már az Operaházban lesz a kiállítás, gondoltam, néhány zenei témájú munkát is készítek. Egy este azonban imádság után lefeküdtem, és egy szenvedő, szomorú Krisztus-arcot teljes valóságában láttam magam előtt. Azt gondoltam, álmodom, de rájöttem, hogy nem. Ez néhány nap, majd egy hét múlva megismétlődött. S mikor elkezdve a munkát nézegettem a krokikat, amelyeket készíteni szoktam, megtaláltam egy régebbi oltár vázlatát. Mindez tulajdonképpen üzenet volt, hogy ezt a munkámat kell megcsinálnom. Mire készen lettem a mintázással, éppen nagypéntek volt.

Nem fogalmaztam meg magamnak soha, de tudat alatt fontos számomra, hogy átadjam a hitélményt, az istenélményt a munkáimon keresztül. Amely munkáim a legjobban megérintik az embereket, úgy érzem, hogy csupán negyven százalékban az én elképzeléseim és hatvan százalékban mintha vezetnék a kezem. Vallásos témájú munkáim egyébként mindig bibliaolvasás, elmélkedés, imádság közepette születnek. Én imádkozás útján szólhatok Istenhez, ő pedig az Igén keresztül szól hozzám."

k.a.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu