A parazsat lángra kell lobbantani...

"Centralista találkozó" Budapesten

A Központi Papnevelő Intézetben 1956 és 1970 között végzett papok "centralista találkozóját" tartották - Bíró László püspök, rektor meghívására - október 20-án a budapesti szemináriumban.

Vérzivataros idők - szokták mondani a nemzeti, emberi tragédiákkal, drámákkal terhelt korokról. A budapesti és az ország távoli plébániáiról érkező atyák is megszenvedték ezeket az éveket. A találkozón természetesen előkerültek a múlt emlékei is, de leginkább a jelenről és a jövőről esett szó a beszélgetések és az egyéni beszámolók során. A köszöntő szavak után Bíró László tájékoztatta a résztvevőket a szeminárium jelenlegi életéről, állapotáról, majd Márfi Gyula veszprémi érsek elemezte a papnövendékek évről évre csökkenő számának okait s az egyházfinanszírozás ellentmondásait. Kiemelte, hogy a szekularizált világban elsősorban nem a hitet, hanem az erkölcsöket s mindenekelőtt a családot érik támadások. Az erkölcsök általános föllazulásának, a családok megfogyatkozásának következménye, hogy a papok nagy része is már "csonka családból" származik. Szerencsére vannak az egyházon belül működő családmozgalmak, amelyek a jó példa erejével próbálják befolyásolni környezetüket. Nehéz azonban ellensúlyozni a liberális tájékoztatáspolitikát, a tévék, a rádiók kártékony, "lebutító" hatását.

Általános társadalmi probléma, hogy fogyatkozik az ország lélekszáma, elnéptelenednek a falvak, s területenként különböző mértékben csökken a hívők száma is. A szociológiai tények befolyásolják többek között az "Eucharisztia Évének" helyi plébániai eredményeit s a mindennapok pozitív élményeit is. Ez irányú tapasztalataikról Bíró püspök kérésére számoltak be a jelenlévők.

A kisebb falvakban, ahol nagyrészt már csak idős emberek laknak - "meghaltak az örökölt első péntekesek is" -, természetes módon csökken a hívők száma, s kisebb az érdeklődés a szentségimádás iránt. A még munkabíró embereket lekötik a mezőgazdasági munkák, s ha születnek is gyerekek, felnövekedésük során családjuk nem ösztönzi őket a vallásos életre.

Többen hangsúlyozták az "emberséges lelkipásztorkodás", az ünnepélyes szentmisék, az igehirdetés, a csöndes imák fontosságát, mert "csak akkor lehet evangelizálni, ha Krisztus bennünk van".

Szép eredményekről - új templom építéséről, áldozatra kész hívek tevékenységéről, jegyespárok, bérmálkozók sikeres felkészítéséről, nagyvárosi "nyomorultak" körében végzett pasztorációról, napi vagy akár huszonnégy órás szentségimádásról is hallhattunk beszámolókat a találkozón.

Hogyan lehetne az evangélium üzenetére ráhangolni az egészen másként gondolkodó embereket? - tette fel a kérdést elmélkedésében Réti István, a szegedi szeminárium rektora. Fontosnak tartotta, hogy a papok tudjanak helyes arányt tartani a tan igazsága és az elfogadhatóság között, valamint hogy a nemzeti érzés és a vallásos érzület egysége hassa át szavaikat. Tudassák az emberekkel, hogy a nemzeti megmozdulásokban mindig részt vettek papok is, s hogy mit tett az egyház Magyarországért. Nem szabad hagyni, hogy elveszítsük lelkesedésünket, mert annak hiánya tönkreteszi az életet. Lelkesen, tüzesen beszéljenek az atyák, mert "nem lehet hideg szavakkal lángra lobbantani a parazsat".

(A következő centralista találkozóra, november 10-ére az 1971 és 1985 között szentelt egykori növendékeket várják a Központi Szemináriumba.)

Szöveg és kép: Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu