Elmúlt pillanatok őrzője volt...

Koós Gyula fényképész mester emlékére

Egy hatvan körüli úr lassan lépked a templom szentélyében. Időnként megáll. Szertartás van. Ünnepi mise. A férfi diszkrét jelenléte egyáltalán nem zavaró, szinte belesimul a szent eseménybe. Nyakában fényképezőgép. Amikor használja, a vaku nagyot villan: ismét megmentett egy pillanatot a felejtés markából.

Fotó: Koós Tamás (www.koosfoto.hu)

Ez az emlékképem Koós Gyuláról, a katolikus egyházi élet utóbbi csaknem hat évtizedének neves fotósáról vagy húsz esztendővel korábbról való. Most eszembe jut, mert nyolcvankét éves korában meghalt az idős mester.

Koós Gyula munka közben egy esküvőn: 1957, Szent István-bazilika (www.koosfoto.hu)

Amikor néhány héttel ezelőtt megemlékeztünk nemrég elhunyt kollégájáról, Lerner Jánosról, nem tudhattuk, hogy rövidesen ő is követi az örökkévalóságba. Egy napon temették őket - Koós Gyulát a Szent István-bazilikában, amelynek ötvennégy esztendőn keresztül volt a fényképésze. 1946-tól fotózott egyházi eseményeken, sokáig az Új Ember számára is. 1970-ig dolgozott Lerner János mellett, aztán elváltak útjaik. Önálló műhelyt nyitott. Ha valaki Budapesten, a hatodik kerületben sétál, láthatja a feliratot a Nagymező utcában: Koós fotó. Nemrég még a műhelyt jelölte, ma már történeti emlék.

Szédítő belegondolni: több mint fél évszázad felvételeit őrizte. Első negatívjai még üveglemezen rögzültek. Egy beázás tragikus módon megtizedelte archívumát, de még így is nagyon sok darab maradt épen. Rendkívül fontos lenne megmenteni ezt a pótolhatatlan gyűjteményt, hiszen az egyház kommunista diktatúra alatti életének tanújeleit tartalmazza. Nem a mindennapok, hanem az ünnepek pillanatait. Mindazt, amit egyáltalán fotózni lehetett akkoriban.

A munkával töltött évtizedek figyelő, szerető, gondoskodó hátterét felesége biztosította számára - több mint fél évszázadon át. Három gyermekük közül Tamás fia folytatja a fotós mesterséget. Internetes honlapja őrzi édesapja emlékét: nemcsak a neve - www.koosfoto.hu -, hanem egy rajta szereplő fényképsorozat is, melynek egyes képein munka közben láthatjuk Koós Gyulát: az ötvenes évek végén készült fotók egy esküvőn örökítették meg őt. Az utolsó portrék viszont már apa és fia közös perceinek bensőséges dokumentumai.

Néhány hónappal ezelőtt Kanadában megszületett első dédunokája. Elhozták neki, hogy láthassa a kicsit. Megvárta. Szemét csak másnap hunyta le örökre.

Szigeti László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu