Egy népszavazás hordaléka (23.)

A cél: új nemzetfogalom megalkotása

Az előzőekben vizsgált román alkotmány után a szlovák alaptörvényből is érdemes idézni, mert súlyos elvi kérdéseket vet fel annak preambuluma is.

Mi, a szlovák nemzet, emlékezve elődeink politikai és kulturális hagyatékára, a nemzeti létért és az önálló államiságért folytatott harcok évszázados tapasztalataira, Cirill és Metód szellemi hagyatékának és a Nagymorva Birodalom történelmi örökségének védelmében, a nemzetek önrendelkezésének természetes jogából kiindulva, a Szlovák Köztársaság területén élő nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok tagjaival közösen, a többi demokratikus állammal való tartós, békés együttműködés érdekében, a demokratikus kormányforma, a szabad élet garanciáinak érvényesítésére, valamint a szellemi kultúra és a gazdasági prosperitás fejlesztésére törekedve, tehát mi, a Szlovák Köztársaság polgárai, választott képviselőink révén elfogadtuk a következő alkotmányt.

E definíció alapfogalmai - a szlovák nemzet, a Szlovákia területén élő nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok, valamint a Szlovák Köztársaság polgárai - nincsenek szinkronban egymással. A szlovák nép kimaradt a felsorolásból, de a szövegből értelemszerűen kitűnik, hogy annak megalkotói a szlovák nemzeten - "Mi, a szlovák nemzet" - a népet értették. A kisebbségek, mivel nem szlovákok, kívül maradnak a nemzeten. Legyünk jóhiszeműek, s feltételezzük, hogy az utolsó mellékmondatban foglaltak - "tehát mi, a Szlovák Köztársaság polgárai" - a kisebbségekre is vonatkoznak, de ez a szövegben nem egyértelmű, mert a "mi", a többes szám első személy először a nemzet tagjait, másodszor pedig az állampolgárokat foglalja magában. A kétértelműség nyilvánvaló.

Érthető, hogy a szlovákiai magyarok nem tudnak lelkesedni ezért az alkotmányért...

Nincs kirekesztő jellege...

Az Európai Unió az európai népek közötti kapcsolatok építésének olyan új keretet ad, amelyben lehetőség nyílik "rendezni végre közös dolgainkat". Ám ebben a folyamatban a nemzeti identitás nemzetközi szintű újrafogalmazása megkerülhetetlen feladat. És azt is újra kell gondolnunk, hogy e téren milyen munka vár ránk, idehaza.

A külhoni állampolgárság megadásával kapcsolatos belpolitikai viharnak annyi hozadéka kétségtelenül volt, hogy kiderült: nem halogatható tovább a magyar társadalmat összetartó kötelékek szilárdságának felülvizsgálata. Minden egészséges közösségben az összetartozás szálai erősebbek a széthúzás erőinél. És nálunk? Lássuk be, a viszonylagos stabilitást nálunk ma nem az okosan kimunkált megegyezések egyensúlya biztosítja, hanem egy patthelyzet, amely a rendszerváltás (-változás, -változtatás) felemássága, torzulásai következtében alakult ki. Mit kezdjünk azzal a fogalommal, hogy nemzeti összetartás, egységes nemzet?

Vannak, akik már a fogalmat is eleve tagadják (Például Kovács László korábbi külügyminiszter, aki egy tévéinterjúban kijelentette, hogy "ilyen nincs". Ha egységes nemzeten uniform és homogén közösséget kell érteni, akkor igaza lenne, de abban már semmiképp, hogy az oszthatatlan nemzet létét is elutasítja, az összetartozás, az együvé tartozás igényét is elveti.) Minden nemzet a sokféleségében éli meg a maga létét, egységét, s ennek a tulajdonságának az alapján lehet meghatározni egy korunk kihívásainak megfelelő, azokra válaszokat adó nemzetfelfogás jellemzőit.

Ez lényegében öt jellegzetességében fogalmazható meg:

- nincs kirekesztő jellege,

- a tudatos sorsközösség vállalása alapján valósul meg,

- semmiféle kötelező, többlet erkölcsi elvárást nem tartalmaz azon kívül, mint amilyeneket az általános erkölcsi normák előírnak,

- az érintettek egyéni elvárásai és a közösség érdekei között összhangot teremt,

- olyan igényt elégít ki, amely más kisebbségek számára is távlatokat nyit meg, és nemzetközi szinten is jól alkalmazható.

Úgy is fogalmazhatnánk: olyan nemzeteszmény kialakítása és szolgálata a cél, amely - mint az 1993-as magyar kisebbségi törvény - más nemzetek számára is követendő példa lehet. A nemzettudat nem más, mint tág horizontú közösségi tudat. Szellemi erő, amely nemcsak elviseli a politikai döntések következményeit, hanem a politikai folyamatokat befolyásolni is képes. Az új magyar nemzettudatnak nyitottnak kell lennie, szellemi rokonságot kell mutatnia a modern nacionalizmusok kialakulása előtt létező hungarus fogalommal. (Ebből is látható, hogy az alapokat tekintve ez az új nemzettudat nem is olyan új.)

A magyar nemzet újraegyesítésének óhaja nem múltba néző álomkergetés, hanem éppen egy kényszer elleni békés tiltakozás, amelynek az eredményességét a történelem most lehetővé teheti. Tiltakozás amiatt, hogy a Szlovákiában, Kárpátalján, Erdélyben, Vajdaságban élő magyarokat - a népek önrendelkezési jogát tőlük megvonva - arra kötelezték, hogy új államok kötelékében kelljen élniük, amely államok burkolt vagy nyílt formában magyarságuk feladására kényszerítik őket.

"A magyar kérdés"

A kérdés lényege abban áll, miként lehet megszabadulni e képmutatáson alapuló kényszer szorításából. Olyan tudatos küzdelem vállalásáról van szó, amely a régi, s mindeddig nem gyógyuló sebek orvoslására törekszik anélkül, hogy az európai stabilitást veszélyeztetné. E küzdelem három síkon folyik: az egyes ember identitása védelmének terrénumán, a kisebbségi közösségek önszerveződése révén, valamint - annak érdekében, hogy ez eredményes lehessen - az állam szerkezetének és működésének a megreformálása síkján. Azért, hogy az állampolgárai felett uralkodó államot felválthassa az értük tevékenykedő, őket szolgáló modern állam. Az Európai Unióban minden korábbi határ jellege átalakulóban van. Ez vonatkozik az államhatárokra, az állam és intézményei hatósugarának határaira, és legfőképpen az állam és az állampolgár tevékenységi körének új határaira.

Ebbe a folyamatba kell belehelyezni "a magyar kérdés" megoldását. Ahhoz viszont arra van szükség, hogy idehaza is szakítsunk a képmutatással. Ha a magyar társadalom komolyan veszi saját alkotmányát, akkor a határon túl élő magyarokkal szembeni felelőssége nem merülhet ki üres deklarációk hangoztatásában vagy alamizsnaosztásban. Kétoldalú tárgyalások keretében, vagy ha azok nem vezetnek eredményre, akkor nemzetközi fórumokon minden esetben szóvá kell tenni a kisebbségben élő magyarokkal szembeni diszkriminatív intézkedéseket.

"A magyar kérdés" megoldására akkor van remény, ha a hazai köz- és politikai élet szereplői belátják, hogy a régi módon, az erkölcsi szempontokat cinikusan negligálva nem lehet a kisebbségek érdekében eredményesen fellépni. Eljött annak is az ideje, hogy idehaza, a 93 ezer négyzetkilométeren élők között is, hozzákezdjünk a nemzetegyesítés nagy munkájához.

Nemzetegyesítés a határokon belül?

A múlt év december 5-én lezajlott népszavazás indokolttá teszi a kérdést: milyen a nemzettudata a szavazati joggal rendelkező nyolcmillió magyar állampolgárnak? (Alaposabb szociológiai felmérés híján természetesen csak becsléseken alapuló következtetéseink lehetnek.) Az igennel vagy nemmel szavazók, illetve a (tudatos vagy passzív) tartózkodók aránya egy pillanatnyi tudatállapotot tükrözött, az arányok később változhatnak. De látnunk kell: a népszavazásra feltett kérdésre adott/nem adott válasz csak egyetlen faktora lehet a nemzettudatnak. Rajta kívül még számos, egyéb összetevőt kellene vizsgálni. Pldául: milyen reakciókat vált ki a lakosságban az ország jó vagy rossz megítélése külföldön?, milyen fokú a szolidaritás a társadalom egyes rétegei között? Az is elemzés tárgya lehet, hogy az ország távolabbi vidékein élők - a Vas megyeiek és mondjuk a nyírségiek - között mekkora az összetartás? Baj, elemi csapás esetén milyen erős a segítőkészség? A történelmi ismeretek mennyire befolyásolják a nemzettudat alakulását? Stb.

Azt hiszem, a magyar társadalom közösségi és nemzettudata jelentős vérátömlesztésre szorul, és az a közéleti ember, aki céljául tűzi ki a magyarság nemzettudatának erősítését, mi több újraegyesítését, óriási fába vágja a fejszéjét. A bizalom szálainak lassú szövögetésével kell kezdeni. Az is segíthet a bajon, ha egy még nagyobb társadalmi válság esetleg jobb belátásra, eddigi álláspontjuk felülvizsgálatára készteti a különböző szekértáborokhoz tartozókat. Én ebben bízom.

(Folytatjuk.)

Fasang Árpád,

volt UNESCO-nagykövet

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu