LITURGIA

Újra fölfedezni a liturgia szentségét

A szinódus ajánlásai (1.)

A nemrég véget ért püspöki szinódus utolsó napjaiban, október 20-án nyilatkozott a sajtónak a kanadai Marc Ouellet, Quebec City bíboros érseke. Rövid mérlegében kiemelte a liturgia kérdését: "Jóllehet a szentségimádás több helyen újjászületőben van, azonban a Nyugatnak újra föl kell fedeznie a liturgia szentségét." Néhány nappal később a pápa engedélyével megjelentették a szinódus ötven tételét, amelyben az atyák összefoglalták a többheti ülésezések eredményét, és együtt a Szentatya elé terjesztették, kérve, hogy adjon ki pápai iratot ezekről. Mivel az ötven tétel sok liturgikus témával foglalkozik, érdemes közelebbről is megvizsgálnunk.

A dokumentum bevezetőre, három nagy részre és befejezésre oszlik. A bevezető öszszefoglalja, miért is foglalkoznak a liturgiával: a II. vatikáni zsinat utáni liturgiareformban sok szépség ragyogott fel, azonban visszaélések is megjelentek, amelyek mégsem homályosíthatják el a megújulást. Van még továbbá sok olyan gazdagsága a liturgiának, amelyet nem fejtettek ki, nem mélyítettek el eléggé, mint például az ars celebrandit, a liturgia ünneplésének művészetét, szépségét. Ezért is született ez az írás (2.p.). Az első nagy rész címe: Isten népének nevelése az Eucharisztia hitére (3-17.p.). Ezt követi a szorosan liturgikus témákat tárgyaló - és a későbbiekben még részletesen ismertetendő - második rész: Isten népe ünnepli az Eucharisztiát (18-37.p.). Végül a hitt, ünnepelt misztériumból következő missziós küldetés áll a harmadik rész érdeklődésének középpontjában: Az Eucharisztiával táplált istennépe missziója (38-49.p.).

Az első rész az Eucharisztiába vetett hittel három szempontból, három alcímben foglalkozik. Először az Eucharisztiával kapcsolatos tanítást foglalja össze (3-6.p.), majd az Eucharisztia és szentségek viszonyát vizsgálja (7-12.p.). Ebben a részben beszél a vasárnapi istentiszteletről "a papra várva", amely már nevében hitet tesz szemléletmódjáról. Itt kapott helyet a paphiány és a hivatásgondozás kérdése is. A cölebsz latin papságot továbbra is fontosnak tartja, a hivatások gondozásának szokásos terei mellett (fiú ministránsok, családok felkészítése a hivatás elfogadására, imádság hivatásokért) a kisszemináriumokat is ajánlja a dokumentum a gimnazista hivatások felkarolására.

Harmadik alcíme a katekézissel és a misztagógiával foglalkozik. Hangsúlyozza a beavató szentségek (keresztség, bérmálás, elsőáldozás) egységének fontosságát, azonban nem hibának, hanem önálló nyugati hagyománynak tartja a bérmálásnak a felnőttség felé való kitolódását. Az eucharisztikus lelkiség és részvétel miatt tartja fontosnak, hogy a kispapok mélyebben értsék az előírások értelmét, a híveknek pedig adjanak ki kompendiumot, vagyis olyan öszszefoglalót, amelyben az Eucharisztiáról szóló patrisztikus, dogmatikai, liturgikus és népi jámborsági tudnivalók egyaránt megtalálhatók.

A szinódus tételeiben kár lenne újdonságot keresni, hiszen a katolikus tanítás elemeit tartalmazza, azonban érdemes figyelnünk, miről tartották fontosnak az egyház nagyjai, hogy heteken keresztül gondolkodjanak.

Füzes Ádám

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu