Fényálmú partok, erdők

Vincze László kiállítása Esztergomban

Boldog az a művész, aki megőrzi gyermekkorát - írja Fodor András, a költő. "A szép mindig nehéz" görög bölcsesség arra illik igazán, ami az áldozatban nélkülözhetetlen, s éppen egy megőrzött gyermekkor szedhet sok áldozatot poézisben, piktúrában, muzsikában - mindenben.

Beethovenre emlékeztető szintetikus fej a meghívón Vincze László festőművészé. A valóságban is ilyen, holott lényegét Ady szavaival "szép álmodások" teszik elfogadhatóvá, mert bizony úgy él, alkot, mint vérbeli romantikus; vagy az impresszionizmus nagyjai közül egynéhány élt. Csak a kép! - szűrtem le vallomásából néhány napja Esztergomban, a Zöld Ház művészek galériájában, ahová a kiállítás meghívója szólt. Mennyi álom dulakszik és csöndesül ebben a művészlélekben! Elindul a Szamos partjáról, és megérkezik a Rábáig, majd erdőket bolyong át, s ha egy-egy csöndes parkban megpihen, látomásai utak végtelenjévé lesznek - hólepett vagy őszi utaké; és többször várja valaki a tájba bújt történelemből, például Rákóczi vagy egy-egy kuruc anélkül, hogy a Fejedelem vagy bárki alakjával előlépne. A csendes-erős női arc csupán közbeékelődik a tájképek közé, hogy aztán egy kutya ballagjon át a zsellyei alkotóház előtt, belebarnulva a fehéren-játékos környezetbe, zöld fenyők rejtett sugalmába.

Várok valakit, hogy kilépjen a gót- vagy mór-ablakos házból, hogy eljöjjön velem a Tiszának partjáig, ahol születtem. Mindig a tájban él, lélegzik Vincze László, folyton oxigén-szomjas, ahogyan gyermekek a könyörtelen szorongásban, akik soha fel nem adják derűjüket. Nincs dráma e képeken, de miként Krúdy regényeiben, álomszőttes drámák érhetők tetten - a szépség ezer "felháborító" felvonásai, amelyek egyetlen Pontra mutatnak.

Ha Egry Józsefről azt írták, hogy nem csupán a Balaton festője, Vincze fényszínű képei sem csupán "tájélmények" "énekei". Belül muzsikálnak akvarelljei, olajképei, s a kettő közt alig lelni különbséget: az olaj nem sűríti a faktúrát, könnyedek az olajképek, mint a virtuóz akvarellek. Kiegyenlített színtónusok felett sokszor a szelíd borongás sejteti transzcendens jelenlétét a Szépnek, az ars poeticus üzenetet: Lásd meg a tájban a partokon túli mosolygást. Ne add meg magad a komorulatnak. Álmodd az álmod, senki, semmi ki nem foszthat. Szebbek a fények a földnek égi körében.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu