Morzsákból új országot

Balás Béla püspök a mai fiatalokról és az emberségről

Az ifjúságpasztoráció volt a püspöki kar őszi ülésszakának központi témája. Balás Bélával, az MKPK ifjúsági bizottságának vezetőjével beszélgettünk az egyházhoz tartozó és az azon kívül élő fiatalok helyzetéről, jövőjükkel kapcsolatban pedig az egyház felelősségéről.

- Ahogy nincs eredendően jó vagy rossz gyerek, csak jól nevelt vagy elhanyagolt, úgy a fiatal korosztályra sem lehet azt mondani, hogy züllött, reménytelen vagy éppen nagyszerű. Úton vannak. Nagy türelem kell hozzájuk, testileg jóval korábban válnak éretté, mint lelkileg. Látszólag kész felnőttek, ugyanakkor nem szívesen vállalnak feladatokat, menekülnek a felelősségtől, döntésképtelenek, azaz gyermeki tulajdonságokat mutatnak, és ez független a bizonyítványtól, az iskolaérettségtől. Egyéniségük csak húszas éveik végén, harmincas éveik elején forr egybe. Addig nyugalommal, humorral kell a fiatalok mellé állni. Biztatni kell őket, és bele-belesodorni olyan helyzetekbe, ahol az életük kibontakozását segítő hatásokat, élményeket kapnak.

Vannak biztató jelek, sikeres egyházi közösségek, nagyszerű vezetők, de az előbb vázolt fejlődésrajzot tekintve azt is látom, hogy a nevelőket, pedagógusokat megtéveszti a látszat, és nyakigláb kamaszokat felnőttként kezelnek. A lelkiségi mozgalmakban is hasonló a helyzet.

Sok fiatalt vonzanak ezek a közösségek...

- A karizmákkal való ismerkedés, a Szentlélek adta feladatok megélése nem gyerekjáték, márpedig a mozgalmakhoz csatlakozó fiataloknál sok esetben hiányzik az "alépítmény". Toronyház földszint nélkül. Misztika, aszketika nélkül. Szerintem a magasabb élmények befogadását meg kell előznie a jellem- és önnevelésnek a társadalmi kapcsolatok, a párválasztás, a politikára való helyes érzékenység, a közéleti aktivitás szintjén.

Jó lenne újra, az egyházon belül széles körben meghonosítani a gyerekekkel való kreatív foglalkozást - hogy nevén nevezzem: a cserkészetet. De úgy látom, hogy itt is szakadék húzódik a felnőttek és a mostani tizenévesek között. A cserkészet pedig néha megreked egy háború előtti angolszász, félkatonai szinten, és mintha hiányozna a lelkiség, a távlat. Nem vádként, hanem feladatként hangsúlyozom, hogy a cserkészetet misztikával, szépséggel kellene megtölteni, és ki kellene építeni a kapcsolatot a lelkiségi mozgalmakkal, biztosítva azok számára az utánpótlást.

Ugyanakkor egyre több kiváló egyházközségi, regionális tábort, önkéntes, autodidakta hátterű, virágzó ifjúsági munkát is látok. Idén nyáron két-három naponként az ország különféle pontjára hívtak, ahol több korosztály volt együtt, mintaszerű napirenddel, rétegfoglalkozásokkal, a lelki napjukon alkalmanként bibliaolvasással, virrasztással. Együtt volt jelen a cserkészet és a lelkiségi mozgalmak programjainak, értékeinek színe-java.

Az ifjúságpasztoráció alapvetően az egyház belső ügye, ugyanakkor nem hagyhatók figyelmen kívül a társadalom különféle rétegeiben élő, az egyházzal csak felszínesen találkozó fiatalok sem...

- Ők hatalmas kihívást jelentenek számunkra. Észre kellene végre vennünk, hogy van mondanivalónk ezeknek a fiataloknak. Manapság hiánycikknek számít az, amit mi nyújthatunk: a jövőre való tudatos felkészítés. A családi élet tervezését felkínálva, a közélettel foglalkozva, a kritika erényének kiművelésével, a vezetőképzés felé haladva kellene kapcsolódnunk a társadalom szélesebb rétegeihez. Az emberség és a haza mentéséről van szó, ami napjainkban egyre égetőbb feladat.

Nemrég tanúja voltam egy felkavaró jelenetnek. Közterületen három huszonéves óriási hangerővel fecsegett össze-vissza, és amikor elmentek, két asszony, akik tanúi voltak a történteknek, csendben, kétségbeesve állapította meg: ismerjük őket. Fiatalok, fényes nappal kábítószerrel beetetve. Vidéken ez már-már kezd magától értetődővé válni. A napi sajtóban olvastam, hogy egy siófoki takarítónő az iskolai szemétben talált kábítószerre, elvitte a rendőrségre, és még ő kapott ki, hogy rossz hírbe hozta az iskolát. Félelmetes kórként terjeszkedik a drog az országban. A vezetők vagy nem tudnak erről, vagy álszeméremből letagadják.

Többféle megoldást, megelőzést ajánlanak a szakemberek ez ügyben...

- Nem pusztán a gátakat kell emelni, nem elég a felvilágosítás. Nagyobb élményt kell adni a fiataloknak annál, amit a kábulat nyújthat nekik. Mi is úgy mentünk át az ötvenes évek poklán, hogy nem értünk rá unatkozni. A vezetőink az akkori szűkös körülmények között is rendkívül ötletgazdagok voltak!

Pozitív harcot kell vívnunk, nem pedig szörnyülködnünk. Nem hiszek az amerikai típusú utcai pasztorációban, inkább tűzbe-lázba kéne hozni a katolikus tanítóképzőket, a papnevelő intézeteket, sőt magát a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet is. Olyan, hivatásuknak élő tanárokra van szükség, akik morzsákból is új országot tudnak támasztani.

kl

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu