Hangok nélkül...

A hiányokról és a lehetőségekről a Hallássérültek Világnapján

A Siketek Nemzetközi Szövetsége kezdeményezésére 1958 óta tartják meg szeptember utolsó vasárnapján a Hallássérültek Világnapját, hogy felhívják a figyelmet a hallássérültek problémáira, és segítsék beilleszkedésüket. Hazánkban a lakosság tíz százaléka - egymillió ember - hallássérült valamilyen mértékben. Körülbelül hatvanezer siket él Magyarországon, akiknek nincsen, vagy csak nagyon kevés hallásmaradványuk van, ezért azt már hallókészülékkel sem lehet javítani, s mintegy háromszázezer ember súlyosan nagyothalló.

A magyar jelnyelvnek hét dialektusa él

A Hallássérültek Világnapját hazánkban is minden évben megünneplik a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ) szervezésében. Idén szeptember 25-én a Kossuth tér ad helyet a programoknak: tánc, jelelt versek és mesék, pantomim, némajáték, könyvbemutató és játszóház várja a hallássérüléssel élőket és az ép hallásúakat.

Tolmácsszolgálatra bárki tehet megrendelést

Nem nehéz elképzelni, mennyi probléma és veszély adódik abból, ha nem hallunk: nem ébredünk fel a vekker csörgésére, nem vesszük észre, ha mögöttünk kikanyarodik egy autó. De ami a legtöbb problémát okozza, az a kommunikáció a hallókkal.

Szót érteni a többiekkel

"Sokszor úgy oldom meg a problémát a hivatalban vagy az orvosnál - magyarázza Dobra Mihályné, Ildikó, aki két gyermeke mellett főállású anyuka -, hogy leírom, amit mondani akarok. Sajnos nincs mindenkinek türelme írásban válaszolni. S ha nem tudom leolvasni a szájáról, amit mond, ki kell harcolnom, hogy mégis írja le. Vannak rossz tapasztalataim, van, hogy kinevetnek, lenéznek, mert nem értem meg egyszerűen, amit mondanak. Néhány sorstársamnak különösen nehéz a kommunikáció, mert nagyon szűk a szókincsük. Ők csak úgy boldogulnak, ha tolmács van mellettük."

A tolmácsolásra bárki tehet megrendelést: hallássérült - számukra ingyenes -, halló magánszemély vagy egy intézmény is. "Tolmácsszolgálat szempontjából több régióra van osztva az ország, ezt a hálózatot az Ifjúsági Családügyi Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium támogatja - mondja Pásztor Yvette diszpécser, tolmács. - Jelenleg négyen dolgozunk a SINOSZ Fővárosi és Pest Megyei Jelnyelvi Tolmácsszolgálatánál: a szolgálat vezetője, két főállású jelnyelvi tolmács és én, a diszpécser. Általában sok munkánk van, de időszakonként változik a megrendelések mennyisége. Most sok a felkérés, most vannak az őszi szülői értekezletek, beindultak a tanfolyamok, lakógyűlések vannak, és megkezdődött a parlament őszi ülésszaka. A tolmácsszolgálaton kívül vannak szabadúszó tolmácsok, akik között néhányan csak kommunikációs segítők. Sok az érdeklődő, mindig túljelentkezés van a SINOSZ jelnyelvi tanfolyamára, de kevés a fiatal, aki ezt szívvel-lélekkel, elhivatottsággal csinálná. Ez a munka nem csak arról szól, hogy elmegyek valahova tolmácsolni, majd hazajövök. Sokszor fél órát is beszélgetünk a tolmácsolást kérő hallássérülttel, mielőtt elkezdenénk intézni az adott ügyet, hiszen ezek az emberek sok esetben lelkileg is sérültek."

A másik nagy probléma a hallássérültek életében, hogy - mint minden fogyatékkal élőnek - nagyon nehéz állást találniuk.

"A hallássérülteknek ugyanolyan joguk van magasabb fizetésű álláshoz jutni, mint a halló embereknek, hiszen gyakran színvonalasabban dolgoznak, nagyobb a türelmük az adott munkához - teszi hozzá Ildikó, aki jelenleg otthon dolgozik, sópipákat önt és retusál. - A hallássérültek ugyanúgy nőnek fel és tanulnak, mint a halló gyerekek, a siket emberek ugyanúgy udvarolnak, házasságot kötnek, gyerekeket nevelnek, mint mások. És ehhez ugyanannyi esély kellene."

Jelnyelv

Vannak országok, amelyeknek jogrendszere a hallássérülteket etnikai kisebbségként kezeli, nem pedig fogyatékosokként, hiszen a jelnyelv, amelyet egy siket közösség használ, teljes értékű, önálló nyelv, saját nyelvtani rendszerrel. Ez teszi őket nyelvi, kulturális kisebbséggé.

A jelnyelv országonként változik, sőt régiónként dialektusai vannak, de nem azért, mert a hangzó nyelven alapul, hanem mert jellemzően egy hallássérült közösségen belül alakult ki. Sokáig primitív kommunikációs eszköznek tekintették a jelnyelvet, s a siketeket alkalmatlannak tartották a tanulásra. A XVI. században Cardanus olasz filozófus és fizikus az első, aki az érzékszervek tanulmányozása közben bebizonyította, hogy ez a szemlélet hamis. De még ma is olyan kultúrában élünk, amely a halló személyt választja modellnek, s célja a siket "meggyógyítása". Megoszlanak például a vélemények a tanítási módszerekről. Vannak, akik a szájról olvasás és a hangzó beszéd megtanítását részesítik előnyben, míg mások azt mondják, a hallássérült gyermek anyanyelve a jelnyelv, ezért elsődlegesen azt kell elsajátítania, és csak ezzel párhuzamosan tanulja meg a beszélt nyelvet, tehát legyen kétnyelvű. Ma Magyarországon hét óvoda és általános iskola van a hallássérültek számára.

Ami gyógyítható...

Természetesen vannak helyzetek, amikor kell és lehet is a siketség meggyógyítására törekedni. A fül és maga a hallás folyamata is nagyon bonyolult, de sokat tud már róla az orvostudomány. "Aki nem siketen születik, megtanult beszélni, de egy balesetben elveszíti a hallását, annak olyan fülbe ültethető ťhallókészüléketŤ tudnak adni, amely ingerli a hallóidegeket, és gyakorlatilag újra beszédértővé tudja tenni őt - magyarázza Czikollay Mária fül-orr-gége szakorvos. - Már Magyarországon is több helyen végeznek ilyen műtéteket: Budapesten, Szegeden és Pécsett."

A baleseti sérüléseken túl sok minden veszélyezteti az ember hallását. "Van néhány olyan betegség, amelyet ha az anya elkap, veszélyes a magzatra nézve - mondja a doktornő. - Veszélyforrás, ha egy gyermek koraszülött. Van pár gyermekbetegség is, amely halláscsökkenést idézhet elő, például az elhanyagolt középfülgyulladások. Legalább ennyire veszélyes a zajártalom, amely - a diszkó és a túl hangosra állított fülhallgatóval hallgatott zene révén - elsősorban a fiatalokat fenyegeti. A legújabb veszélyt pedig a petárdák jelentik - ezzel nincs tisztában sem a közvélemény, sem a hatóságok -, mert féloldali siketséget vagy egész életen át tartó fülzúgást okozhatnak."

Ildikó születésétől fogva hallássérült. "Gyerekkoromban sajnáltam, hogy nem hallok, nem hallhatom a madarak csiripelését, a levelek suhogását, nem értem a zenét, amit a hallók nagyon szeretnek. Mi közömbösek vagyunk iránta. Gyermekkoromban lakótelepi halló gyerekek között voltak barátaim, akik megtanulták tőlem a jelnyelvet. Én akkor döbbentem rá, hogy más vagyok, mint a többi gyerek. Megtanultam együtt élni ezzel, de ez így is hátrány marad."

Kácser Anikó Fotó: Hallássérültek, a SINOSZ lapja

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu