"Mindvégig tanítómesterünk volt..."

A régi tanítvány emlékezése

"Most is érzem a fejemen az ő atyai kezét, amellyel pappá szentelt" - emlékezik Fodor József, a nagyváradi püspök általános helynöke Márton Áron püspökre, aki egykor tanára is volt.

A vikárius tíz éven keresztül, 1957 és 1967 között tartózkodott Gyulafehérváron, a püspököt ez idő alatt házi őrizetben tartotta a kommunista hatalom. A kispapok csak akkor találkozhattak vele, ha meglátogatták őt a püspöki palotában. Fodor József, aki ma is szinte gyermeki rajongással emlékezik Márton Áronra, nem tud nála különb püspököt elképzelni. Így vall erről: "Sancta sanctae, azaz a szent dolgokat szentül végezni, ez nagyon jellemző volt Márton Áron papi életére és magatartására. Ahogy bevonult, ahogy misézett, azok a méltóságteljes gesztusok, a kézmozdulatai, mind-mind máig ható liturgikus élményt jelentenek számomra."

A püspök hodegetikát (lelkipásztori útmutatástant) tanított a gyulafehérvári kispapoknak. E tárgyból nem volt szigorlat, egyszerű vizsgát tettek belőle a növendékek, ennek ellenére Márton Áron olyan komolyan vette, mintha a legfontosabb tantárgy lett volna, ráadásul minden órán feleltetett is, holott ez a teológián nem volt szokás. Egy diák általában kétszer került sorra egy félévben.

"Mindenki nagyon tanult nála, szégyelltük volna a püspök előtt, ha nem tudtunk volna válaszolni valamire" - idézi fel a tanulóéveket Fodor József. - "Nem tudom, milyen pedagógiai megfontolásból, de egy időben minden órán felszólított a püspök. Ma is hallom a hangját: na, fiam, Fodor József... A harmadik alkalommal már mosolygott is hozzá. Negyedszerre ezt mondta, na, fiam... Azt éreztem, hogy most szólít a nevemen, most szól igazán személyesen hozzám..."

Amikor tízéves papi szolgálatukat ünnepelték, az egész egykori évfolyam tisztelgő látogatásra ment Márton Áron püspökhöz. A főpásztornak mindenkihez volt néhány kedves szava, mindenki kapott egy kis érmet vagy szentképet. "Hát fiam, te jól megterebélyesedtél, akárcsak az anyaszentegyház" - mondta derűsen a kissé kikerekedett Fodor Józsefnek, aki ma is szívesen, jó humorral emlékszik viszsza arra, hogy püspöke őt magához az anyaszentegyházhoz hasonlította.

Fodor József utoljára a püspök halálának évében találkozott Márton Áronnal. Ekkor már súlyos beteg volt, és Jakab Antal vezette az egyházmegyét.

"A kommunisták bevezették a numerus clausust a teológián, ami azt jelentette, hogy nem volt szabad egy-két jelentkezőnél többet felvenni - meséli a vikárius. - Ezt pedig nem fogadhattuk el, hiszen a lemorzsolódást is figyelembe véve félő volt, hogy évek múltán esetleg egyetlen papot sem lehet felszentelni. Így aztán összegyűlt minden egyházmegye vezetője Gyulafehérváron, hogy levelet írjunk az állami hatóságoknak, kérve a numerus clausus eltörlését." Fodor József, aki a nagyváradi egyházmegye képviseletében érkezett Gyulafehérvárra, megrázó élményei között tartja számon az utolsó találkozást, amint a már súlyosan beteg püspök romló testében is erős akarattal tartotta magát a lélek. Főpapi jelmondata szerint nem vonakodott a munkától, nem riadt vissza a szenvedéstől sem, s még esendőségével is tanítani tudta tanítványait, miközben járta az alázat iskolájának utolsó osztályait.

A hajdani tanítvány meggyőződése szerint ebben is jó osztályzatot kapott az Úristentől.

Lukács János

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu