Még hová süllyedünk?

Kirívó megszorítások a kórházakban címmel közölt írást a Magyar Nemzet. Joggal idézi föl napjaink gyakorlatát: vécépapírt, szalvétát és egynémely gyógyszert hozzátartozóitól kap a beteg. Ez azonban nem sokat segít a kórházak katasztrofális anyagi helyzetén, így kénytelenek egyéb takarékossági rendszabályokat is foganatosítani. Salgótarjánban a betegeket gyógyító intézetben reggel 8 és délután 4 órakor nincs meleg víz, gondoljuk, a higiénia növelése érdekében. A kórház Szent Lázár nevéhez méltóan takarékoskodik, s igazgatója szerint a gaz betegek akkor is a meleg vizet folyatják, amikor a hideget is elég volna. Nyilvánvaló, hogy ez az eléggé el nem ítélhető szokásuk elsősorban reggel 8 és délután 4 közt jellemzi őket. "A házirend amúgy is azt sugallta, hogy ne ebben az időben fürödjenek, hiszen ekkor vannak a vizitek, a kezelések." Elég ferde házirend lehet az, amely a délutáni vizitekhez igazodik, de nyilván a kórház orvosai nem szívesen vizitelnek délelőtt, a délutáni vizitek utáni kezelések akár éjfélig is eltarthatnak, ilyesformán a meleg vizet a nap végéig is szüneteltetni lehet.

Más. A budapesti Szent Margit Kórházban a csecsemők számára napi három pelenkát biztosítanak, a többi a szülők dolga. Az viszont az itt dolgozóké, hogy csökkentették keresetkiegészítésüket.

Más. Golub István, a Magyar Kórházszövetség elnöke a lap szerint a következőket nyilatkozta: "Vannak olyan apró intézkedések, amelyekkel igenis lehet spórolni. Így például, ha korlátozzák a telefonhasználatot, vagy ha megkérdezik a betegtől, hogy kéri-e a neki szánt összes élelmiszert, mert így elkerülhető, hogy azok biztosan a kukába kerüljenek..." Vége hát a szép időknek, amikor a kórházakban lakmározni lehetett. A nővérke délután végigjárja a kórtermeket, kezében a másnapi étrend leírásával. "Gizi néni, ugye elég lesz reggelire egy szelet párizsi?" "Elég, persze hogy elég!" "Három kanál krumpli helyett kettő?" "Az is nagyon elég! Hisz annyira finom és laktató a kórházi koszt!" "De nehogy a kukába dobálja!" "Hova gondol, édes lelkem, hisz el se tudok menni a kukáig."

A kórházszövetségi elnök állítólag így fejezte be nyilatkozatát: "Persze vigyázni kell arra, hogy olyan intézkedéseket ne hozzunk, amely a beteg elégedettségét, komfortérzetét jelentősen csökkenti, hiszen akkor legközelebb nem akar majd hozzánk jönni, az pedig bevételkiesés a kórháznak, mert elvileg az elvégzett munka után jár a finanszírozás."

Ó, dehogy csökken a beteg komfortérzése, ha közlik vele, hozzon a felesége papírtörölközőt, vécépapírt és gyógyszert! Inkább otthon érzi magát, ha megpillantja az ismerős klozetpapírt. Az pedig végképp elégedettséggel töltheti el, ha láboskájából eszegetheti a házi kosztot. De csak kis falatokban, hiszen a kórházi ebéd oly bőséges, hogy komoly erőfeszítés minden kanál leveske lenyomása.

Midőn az ember, a majdani beteg szeretné színről színre látni azokat, akik ily féltő szeretettel óvják komfortérzetét, csak arctalan személyiségeket hall nyilatkozni, akik mind arról biztosítják, hogy neki ezentúl sokkal jobb lesz, az ő érdekében zárják be a kórházakat, kórházi osztályokat, rendelőintézeteket. Mert ez a tendencia és nem a komfortérzet megteremtése. A kórházi kezelés ugyanis az ellátás legdrágább módja, tehát minimálisra kell csökkenteni, minél hamarabb szabadulva a betegtől. Itt a kormány már nem is százat lépett, hanem többet, a haza üdvére és a betegek gyógyítását szem előtt tartva, mélységes humanizmussal.

"Még magasról nézvést megvolna az ország" - írta a költő. Kormányzati magaslatról megvan az egészségügy. Igaz, a cinizmus szemüvegével kell figyelni. És ami a legfontosabb, semmiképp sem tanácsos súlyos betegségben szenvedni, hiszen elhízunk a kórházi koszton.

(roló)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu