|
|
A vincés nővérek hazánkban Százéves a magyar tartomány A Páli Szent Vincéről Nevezett Irgalmas Nővérek Szeretet Leányai Társulata idén ünnepli az önálló magyar tartomány fennállásának századik évfordulóját. A vincés nővérek áldásos működésében voltak felvirágzó időszakok, de jöttek nehéz próbatétellel, elnyomással teli évek is.
Amikor Széchenyi Franciska grófnő külföldről szerzetesnővéreket kért Pinkafőre, a település még Magyarországhoz tartozott. Később maga a grófnő is belépett közéjük. Ő volt az első hazai irgalmas nővér. A XIX. század vége fel a monarchia területén lévő nagy tartomány áttekintése egyre nehezebbé vált, minden ügyintézésért ki kellett utazni a központba. Ezért elérkezettnek látták az időt az önálló magyar tartomány felállítására. A lazaristák (akiket Szent Vince alapított, és népmiszsziót végeztek) már hoszszabb ideje működtek Magyarországon. Medits Nándor, a budapesti lazarista atyák házfőnöke előtt világos volt, hogy Magyarországon a közösség csak egy önálló tartomány felállításával tud kibontakozni. 1905. november 7-én Binner József grazi tartományi igazgató kihirdette az önálló magyar tartomány felállítását. Az irgalmas nővérek lelki igazgatásával pedig Medits Nándor atyát bízta meg, aki Budapesten, a Ménesi úton 1909-re új házat építtetett a nővéreknek. Az első világháború után a betegápolókat felszólították, hogy hagyják el a kórházakat. A nemrég épült ház ajtajára ez a felírás került: "A likvidáló bizottság felhatalmazása alapján proletár gyerekek részére lefoglalva." A kórházak után az iskolák következtek. A ház új feliratot kapott: "A Magyar Tanácsköztársaság Anya- és Gyermekvédő Szövetségének Központi Intézete és Csecsemőkórháza." A trianoni békediktátum után az elcsatolt területen élő közösségekből létrehozták a szlovákiai (1922) és a romániai (1924) tartományt. 1944-ben a társulat zsidók mentéséről gondoskodott. Ekkor történt a következő eset. A városi kórházban két nővér teljesített szolgálatot. Éjjel egy órakor vadul verték a női osztály ajtaját. Orsolya nővér nyitott ajtót. A kórházi kertész vezetésével megvadult embercsoport törtetett be. Nővér! - kiáltotta a vezető -, adja ki nekünk a zsidó nőket! A férfi osztályt már elintéztük, a Dunába lőttük őket. Most a nőket visszük! - Itt csak betegek vannak, nem zsidók! - válaszolta a nővér. Egyet sem adok ki. - Akkor magát lövöm le! - és rászegezte a nővérre a fegyvert. - Engem lelőhet! De egyetlen beteget nem adok ki! Jól tudja a kertész úr, hogy itt milyen betegek vannak. - De erre rendelet van és maga ellenszegül. - Lőjön le, ha ez jó magának, de a betegeimet nem adom ki! Percekig farkasszemet néztek, a nővér határozott, jóságos tekintete és a minden gonoszságra kész, vad tekintet vívta a néma harcot, még mindig lövésre kész fegyverrel. - Magával nem lehet beszélni! Menjünk! - és elviharzottak. A háború befejezése után a kommunisták vették át az uralmat. 1950. június 18-án éjjel Budapesten minden nővérház előtt leponyvázott teherautók álltak. Az éjszaka beálltával elhurcolták a nővéreket. A kommunista rezsim bukása után néhány nővér összegyűlt Máriaremetén, két kis házban. 1991 szeptemberében az orosz katonák kivonultak a Ménesi úti tartományi házból, és az ismét a nővérek tulajdona lett. Az egyik szárnyban néhány évig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi kara működött.2000-ben, miután az egyetem kiköltözött a házból, az idős nővérek visszajöttek Bakonybélből, Pécsről vagy kis otthonukból, hogy kezdeti hűségüket megújítva, Istennek éljenek. Fiatalok jelentkeztek felvételre, majd két missziós nővér is érkezett a lengyel és a szlovák tartományból. Így a magyar tartomány jelenlegi teljes létszáma 131. Nem tudják, mit hoz a jövő, de bíznak abban, hogy a búzaszem példabeszéde az ő életükben is megvalósul: Isten kezében nyugszik, és Isten keze jóságos kéz. Vincencia nővér
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||