Surján László

Fogd és olvasd!

Mérhetetlen tapintatra utal az a rejtőzködés, ahogy a Biblia ember fogalmazta, Isten sugalmazta sorai mögé húzódik a Teremtő. Szól hozzánk a Szentírásból, más módon is velünk van, de mindig rejtve: csipkebokorban (Kiv 3,2-6), kenyérben, borban (Lk 22,19-20). Ott van köztünk, ha ketten-hárman az ő nevében együtt vagyunk (Mt 18,19-20). Megsúgja, mit mondjunk, ha üldöztetünk (Lk 21,15).

A Szentírás "a könyvek könyve". Megtalálhatjuk, de keresnünk kell. Nem erőlteti ránk magát, megadja, sőt meg is védi szabadságunkat - még önmagával szemben is.

Aki ebben a könyvben szól hozzánk, az botlásainkat megbocsátja, késlekedő tohonyaságunkat elnézi, türelemmel kivárja, amíg rátalálunk. El-elkóboroló nyáját olykor megtizedelik a farkasok, az összetartó szeretet melegét felváltja az erőszak hideg fuvallata. Ilyenkor vagyunk hajlamosak kétségbeesni, akár őt magát is megtagadni: milyen Isten, aki ezt vagy azt megengedi? Pedig ő az, aki a görbét is kiegyenesíti. Egyháza ellen talán soha nem indítottak olyan heves támadásokat, mint a francia forradalom idején. Ám ez a forradalom adta ki a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavát - amely csak az Evangélium fényében érthető helyesen. A forradalmi program megvalósítása nyilván azért késik, mert valódi szabadság, egyenlőség, testvériség csak keresztény alapon létezik. Azok is Isten szándékait valósítják meg, akik a legtöbbet akarnak ártani, akik a leginkább lázadoznak. Egy régi vicc szerint XII. Piusz pápa a túlvilágon nehezményezte, hogy Sztálinnak nagyobb a becsülete, mint neki. Ekkor az Úr így szólt: Piusz, Piusz, hát ki tanította meg újra imádkozni Európát?

Katolikusként büszkeséggel hallgattuk Roger Schutz szavát: a katolikus egyház legnagyobb kincse az oltáriszentség. Protestáns embertől nem kis elismerés, szoktuk emlegetni. De van-e fülünk a folytatásra? Roger testvér szerint a protestantizmus legnagyobb érdeme, hogy a keresztények figyelmét a Bibliára irányította. Ha egy érték felmutatására nekünk olyan akciók kellenek, mint az évente visszatérő Szentírás vasárnapja, akkor valami nincs rendben. Akkor nem lettünk bibliás emberekké. Mint József Attila versbéli kutyája, Isten-darabkákat keresgélünk ugyan, de többnyire nem jó helyen. Kihasználjuk-e azt a fantasztikus lehetőséget, hogy csak fel kell ütnünk egy könyvet - a Könyvet -, s máris kapcsolatba léphetünk vele?

A Szentírás vasárnapján tartsunk lelkiismeret-vizsgálatot. Mikor olvastunk Szentírást utoljára? Beépítettük-e a Biblia olvasását mindennapi életünkbe? Beszélünk-e róla másoknak? Idézünk-e belőle?

A közélet, a politika (látszólag) igen messze van a bibliás gondolkodástól. De azért napjainkban is vannak hitvalló politikusok. Akadnak, akik visszahozzák a szeretet szót a közbeszédbe. Meg akarják valósítani a szeretet társadalmát. Azon vannak, hogy a szeretet is elfoglalja méltó helyét a társadalomban, ahogy történt ez az emberi jogokkal. Nem a Biblia tükröződik vissza abban, ha valaki hisz a szeretet erejében? Mostanában éles viták folynak Magyarországon arról, hogy az Európai Unió tagjaként az első évben kaptunk-e legalább annyit a közösségtől, mint amennyit be kellett fizetnünk. Ez fontos kérdés, de közben gondoljunk bele abba, hogy milyen okból ad nekünk bármit is egy másik ország adófizető polgára? Miért kell egy angolnak fizetnie azért, hogy jobb legyen a cseh, a szlovén vagy a magyar emberek helyzete? Az angolt (németet, franciát stb.) nem kényszeríti semmi, csak az, hogy ők, illetve vezetőik hisznek az összefogás erejében.

Észrevesszük-e, hogy a világméretű szegénység elleni fellépést sürgetők a Biblia szavát valósítják meg? Ha soha kézbe nem vették, akkor is. Akik az elesettek, fogyatékkal élők sorsát viselik a szívükön, és az ő életüket akarják könnyebbé tenni, vagy akik a gyermekek nevelésén buzgólkodnak, akkor is meghallják majd odaát a szót - amit egynek tettetek a legkisebbek közül, nekem tettétek (Mt 25,40) -, ha minderről fogalmuk sincs. A Lélek ott fú, ahol akar (Jn 3,8).

A Biblia tehát ott van az elvilágiasodott, "felvilágosult" modern ember mindennapjaiban is, akár tud róla, akár nem. Szép feladat a keresztények számára, hogy tudatosítsák ezt a Szentírást nem ismerő modern emberben. Ehhez azonban mindannyiunknak többet kell forgatnunk. Nekünk is szól a Szent Ágostonnak adott felhívás: tolle, lege! Ha megfogadjuk, mi is hitelesen mondhatjuk másoknak: fogd és olvasd!

(A szerző orvos, kereszténydemokrata politikus, az Európai Parlament néppárti képviselője.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu