Szentírás-magyarázat

"Nem megyek, később meggondolta magát..."

Évközi 26. vasárnap - Mt 21,28-32

Ezt a történetet szívesen alkalmazzuk a zsidók és a pogányok viszonyára. Minden okunk megvan rá, hiszen Jézust a farizeusok és írástudók leginkább azért bírálták, hogy a Mester nem csak a választott nép fiaihoz beszél. A példázatban ezért mindkét fiú ugyanattól az atyától származik: hogy ne mondhassák Jézus ellenfelei, hogy a pogányok nem Isten gyermekei.

De lehet, hogy Máté saját közösségében mást is felfedezett. Jézus tanításának elfogadása néha csak elvben történt meg. Az elméleti egyetértést nem követte gyakorlati tett. Gyanítható, hogy ezt a példázatot azért őrizték meg, hogy a problémát kezelni tudják. Talán ezért olyan kellemetlen néha ezt a történetet végighallgatni manapság is.

Az antik elképzelés szerint a gondolkodás központja a szív. Ha az ember valamit szívében elfogad, akkor természetesen követi is azt. A modern kor a gondolkodás központjának az emberi agyat tekinti. A belátott igazság ebben az esetben nem jelent követett igazságot is. Szétvált a tudományos és az emberi meggyőződés. Tág tere maradt az ideológiáknak. Sőt, az irodalom is divatos figurává tette azt a hőst, aki másként gondolkodik, mint ahogyan cselekszik. Művészileg ugyanis sokkal izgalmasabb leírni egy ellentmondásos egyéniséget, mint ábrázolni egy tisztán jó vagy rossz embert. Ráadásul a példabeszéd nyomán, vagy csak úgy magunktól is felfedeztük, az ember soha nem olyan egysíkú, hogy igent és nemet tudna mondani. Inkább igen és nem között vívódik. Sőt, azt is megkérdőjelezhetjük, hogy egy cselekedet igazán értékes-e, ha ellentmondásos gondolatok kísérik. De azért az mégis vízválasztó, hogy az ember tetteiben engedelmeskedik-e Istennek vagy sem.

Jézus, amikor a végítéletről szól, soha egyetlen dogmatikus tesztet nem említ, amelylyel ítélet előtt megvizsgálná a híveket. Nem kell hittani kérdésekre felelni. Hitvallásunkat tettekkel kell bizonyítani. Éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, ruhátlan voltam, és felruháztatok, börtönben voltam, és meglátogattatok. Ezek az utolsó ítélet kérdései. Csupa olyan kérdés, amely tettre, cselekvésre kérdez. Jézus vallása nem elméleti vallás, nem a hittételek vallása, hanem a példaértékű tettek vallása.

Velenyetyinov felismerte: nehéz élni, ha semmit sem csináltunk, hogy megszolgáljuk helyünket az életben.

Érdekes, hogy ezzel a problémával Jakab apostolnak is foglalkoznia kellett (Jak 2,14), ezért kérdezte meg közösségétől: Mit használ, ha valaki azt állítja, van hite, belőle fakadó cselekedetei azonban nincsenek?" (19) "Ha tettek nélkül megmutatod nekem a hitedet, tetteim alapján én is bebizonyítom neked a hitemet.

Benyik György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu