Forrás és kiteljesedés

Hatvanhét év után: eucharisztikus kongresszus Budapesten

Budapesten szeptember 16-án néhány százan kora este nem a tanulás utáni pihenést, nem a munkából való hazatérést, nem a kényelmes otthon nyugalmát választották, hanem az imádságot, az oltáriszentség imádását, a vigíliás virrasztást az ünnep előestéjén. Míg ők ott imádkoztak, az ország minden részében - Nyíregyházától Sopronig, Komáromtól Pécsig - készülődtek már a zarándokok, hogy másnap, szombaton részt vegyenek az Eucharisztia Évének legkiemelkedőbb hazai eseményén, a Szent István-bazilikában és az előtte lévő téren rendezett nemzeti eucharisztikus kongresszuson.

Péntek este az esztergom-budapesti főegyházmegye papjai, szerzetesei, hívei gyűltek össze a budapesti Szent István-bazilikában, hogy szentmisével, imádsággal, vetített képes, zenés áhítattal köszöntsék az Oltáriszentséget.

Egyedül...

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, az MKPK elnöke köszöntőjében úgy emlékezett II. János Pál pápára, mint az Eucharisztia Évének meghirdetőjére, amely az emberiség üdvözülésének forrása. Arról már Udvardy György püspök beszélt homíliájában, hogy a bűnös emberről nem mondott le Isten.

...és közösségben: szemben az oltáriszentséggel

Egyszülött fiát küldte el megváltásunkra, aki testét és vérét hagyta ránk, keresztényekre, hogy az üdvösség útjára vezessen bennünket. A Fiú megtanított minket szeretni, szabaddá tett bennünket, és hirdette Isten Országát. Az oltáriszentség békességet hoz, bátorít minden keresztény embert. Az eucharisztiában mindig mellettünk van Jézus Krisztus, s akik rendszeresen járulnak szentáldozáshoz, teste és vére által testvérekké válnak, közösséggé alakulnak.

"Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj..."

Az előesti szentmise résztvevői közt nagy számban voltak jelen fiatalok, sokuk a kölni ifjúsági találkozó trikóját viselte. De sokan jöttek idősek, illetve olyan középkorúak is, akiken látszott, hogy munkából, bevásárlásból érkeztek aktatáskával, bevásárlószatyorral a kezükben. Időt szakítottak rohanó világunkban is az eucharisztia köszöntésére, ünneplésére. Vetített képes áhítat és imaórák követték egymást, amelyeket különböző egyházközségek, szerzetes- és imaközösségek vezettek hajnali hat óráig.

Rövid szünet után, szombaton reggel már a messziről érkező buszokról, vonatokról sereglettek a térre a nemzeti kongresszusra igyekvő zarándokok. A szervezők ügyességének, előrelátásának köszönhetően zökkenőmentesen foglalhatta el mindenki a számára kijelölt szektort. A résztvevők nagy száma miatt sokan csak a téren kaptak helyet, de a két helyszín közös programjait hatalmas kivetítőkön követhették nyomon a hívek.

Tíz órakor Erdő Péter bíboros, Seregély István egri érsek és az asszisztencia ünnepélyesen bevonult a bazilikába, hogy megkezdődjön a nemzeti eucharisztikus kongresszus. Erdő Péter köszöntötte a megjelenteket. Emlékeztetett arra, hogy a bazilika falai tanúi voltak az 1938-as nemzetközi eucharisztikus kongresszusnak is, amely az ország rendkívül nehéz helyzetében meghatározó élménye, erőt adó forrása volt a keresztény Magyarországnak. Seregély István az oltáriszentség kegyelmi segítségét kérte az országra, kiemelve az egészség- és az oktatásügyet. Imádsága végén Szűz Mária oltalmát kérte, hogy az ország és benne a katolikusok élete, sorsa boldog legyen.

Bár korán reggel a napsütés biztatta a térre igyekvőket, a programok kezdetén eleredt az eső. Akik a bazilika előtti téren kaptak helyet, békével fogadták az időjárás kegyetlenségét, s a zuhogó esőben nyitott ernyőkkel várták az idő jobbra fordulását. Kisvártatva elállt az eső, néha még a nap is kisütött, folytatódtak a szabadtéri programok. Varga László kaposvári plébános Életünk szentmiséje címmel, míg Jelenits István piarista szerzetes eucharisztia a magyar irodalomban, Székely János pedig Az eucharisztia bibliai előképei címmel tartott előadást. Voltak tanúságtételek, koncertek, zenei betétek is. A délután folyamán Udvardy György püspök és Kemenes Gábor plébános vezették a téren a szentségimádást.

Varga László a szentmise egész életünkre kiható gyógyító hatását hangsúlyozta előadásában; a bűnbánat, mint mondta, rossz kapcsolatainknak is gyógyírja lehet. Ha a szentmisében áldozattá váló Jézus útján járunk, ha megpróbálunk életünkben szentté válni, akkor számunkra egyértelművé válik, hogy felelősek vagyunk másokért is, nem lehetünk önzőek, békét és szeretetet kell hirdetnünk, s eszerint is kell élnünk. Jelenits István tanszékvezető egyetemi tanár a világirodalomból vett példákon keresztül mutatta be a művész személyiségét tükröző, az oltáriszentséggel kapcsolatos lelkiállapotokat egy-egy irodalmi alkotáson keresztül.

A "témasátrakban" az eucharisztia anyagát, a helyben sütött ostyát és a szentmisében használatos borokat mutatták be a jelenlévőknek, akik megtekinthették a missziókban dolgozó verbiták, a magyar médiában működő Katolikus Rádió vagy a magzatvédő Alfa Szövetség sátrát, illetve más színes programokat kínáló közösségek bemutatóját is.

Amint a nap során, úgy a szentségi körmenet után is a kongresszus résztvevői felkereshették az egyházmegyék sátrait, ahol az ottani közösségek munkájával ismerkedhettek meg. A tér közepén a katolikus kiadók sátraiban kiadványaikkal, illetve a lelkiségi mozgalmak tagjaival találkozhattak a jelen lévő zarándokok.

Csöndes készülődés, imádság vezette be a délután öt órakor kezdődő ünnepélyes szentmisét, amely a kongresszus záróeseménye, egyben csúcsa is volt. Erdő Péter vezetésével Juliusz Janusz apostoli nunciussal, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaival vonult ünnepélyesen az asszisztencia a bazilika oltárához. A püspöki kar új elnöke a szentmise elején hálát adott azért a sok kegyelemért, amelyet az elmúlt Eucharisztia Éve adott hazánknak, s kérte a jelenlévőket, hogy ki-ki otthonában, munkahelyén, plébániai közösségében folytassa az imádságot, hagyja dolgozni önmagában a szentségi Jézust. Szentbeszédében az elhangzott evangélium tanításáról szólt a bíboros. Beszéde végén a magyarság számtalan sebét, baját emelte ki, hangsúlyozva, hogy ezekkel is csatlakoznunk kell Jézus áldozatához, hiszen ő nem csüggedésre hívott meg minket. Krisztus áldását kérte népünkre a bíboros, ám előtte figyelmeztetett mindannyiunkat: bíznunk kell, hogy nem vagyunk egyedül, világunk nincs egyedül, nincs magára hagyva, hanem átöleli a Jóisten csodálatos gondviselése.

A kongresszus szervezőit csak dicséret illeti. A segítők kedvesek, barátságosak, valóban segítőkészek voltak. Akihez csak fordult az ember segítségért, tájékozottan informált, kedvesen útbaigazított. A kongresszus résztvevői pedig olyan fegyelmezetten fogadtak minden kérést, hogy elmondhatjuk, példás közösségre, valóban hívő, vallásos emberekre tekinthettek a tér kordonon kívüli részéből figyelő kíváncsiskodók.

A nap során sok-sok emberrel beszélgettem. Volt olyan nyolcvanéves nagykátai néni, aki azért jött el, mert minden búcsúba, kegyhelyre elmegy, hogy imádkozzék gyerekeiért, unokáiért. Egy celldömölki asszony azt mesélte, hogy Jelenits tanár úr előadása vonzotta őt legjobban, ezért cserélte el a térre szóló jegyét a bazilikába szólóéval... Abban azonban mindenki véleménye egyöntetű volt, hogy az eucharisztia forrás, erőt, hitet adó és mindenki számára öröm, ha a megszentelő kegyelem állapotában azt magához veheti.

A szentmise után mindenki hazaindult. Ki közelebbre, ki messzire ment. Voltak, akik vonathoz siettek, mások különbuszukhoz iparkodtak. A hívek csendesek, békések voltak egész nap, méltóságteljesen vettek részt a nemzeti eucharisztikus kongresszuson. Ők biztosan emlékezni fognak a főpásztor és az előadók szavaira: békesség, hit, erő, bizalom, szeretet, szentté válás. Tovább is fogják mindezt sugározni. Már csak remélni lehet, hogy a családban, közösségben, a társadalomban mások is meghallják ezeket a szavakat.

Bókay László, Fotó: Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu