|
|
A teológus Az egyház tanításának hiteles bemutatása Talán kevés gyermek van, akit a születése után négy órával már megkeresztelnek - mégpedig nagyszombaton -, és élete ettől fogva a húsvétvasárnapba vezető úton halad. Joseph Ratzingerrel ez történt, ami gondviselésszerűen meghatározta jövőjét. A vallásos családi háttér és szellemi-lelki adottságai képessé tették arra, hogy tudatosan készüljön a keresztségben kapott hivatás megélésére. A papi szolgálatra való felkészülése során elsajátította a filozófia és a teológia alapjait, majd egyetemi tanárként az alapvető hittan és a dogmatika oktatása során megérlelődött benne az a meggyőződés, hogy az egyház birtokában van az a biztos igazság, mely a kereső ember számára útmutatást adhat egy változó és összetett világban. Számára igazság és valóság összetartozik, mert az ember szomjas az igazságra, és földi élete során ezt, jóllehet csak a titok fátylán keresztül, de az egyház képes az emberhez eljuttatni. Első írásai (Isten népe és házaSzent Ágostonnál 1954; Szent Bonaventura történelemteológiája 1959; A hívők Istene és a filozófusok Istene 1960; A keresztény testvériség 1960; Püspökség és primátus 1961) megvilágosító erejűek voltak, így természetesnek mondható, hogy a kölni bíboros, Joseph Frings szakértőnek vette maga mellé a II. vatikáni zsinaton, ahol nagy visszhangot váltottak ki a bíborosnak átadott általa írt beszédek, főleg a kinyilatkoztatás tanításával kapcsolatban. Ratzinger a progresszív zsinati irányt képviselve jelentős mértékben hozzájárult a XXIII. Jánospápa által meghirdetett egyházi gondolkodás megújításához és a világgal való korszerű párbeszédhez a hit átadására. Ezt követően a zsinat tanításának tudatos képviselőjeként írta meg egy új evangelizációval felérő műveit (Bevezetés a kereszténységbe 1968; Isten új népe. Egyháztani vázlatok 1969). A zsinat gyümölcsei azonban nem értek be azonnal, és főképp tübingeni professzorsága idején megtapasztalta az egyház tanításával szembehelyezkedők keserű kijelentéseit is. Az új teológiát képviselő teológus számára azonban az egyház Krisztus egyháza és nem a teológusok kísérleti terepe (Demokrácia az egyházban: lehetőség, határok, veszélyek 1970). 1976-tól, mint a regensburgi egyetem rektorhelyettese kapja VI. Pál pápától a pápai prelátusi és egy évre rá a püspökké szentelésben a münchen-freisingi érseki, majd a bíborosi címet. Ebben az időben az egész egyházért érzett felelősséggel fogalmazza meg a tanítás és a vezetés egyháziasságát (Ki felelős a teológiai kijelentésekért? 1976; Az egység szolgálata. A péteri hivatal lényege és feladata 1978). 1981. november 25-én II. János Pál pápa Joseph Ratzinger bíborost az egyház tanításának tisztasága felett őrködő Hittani Kongregáció prefektusává nevezi ki és egyúttal a Pápai Biblikus Bizottság és a Nemzetközi Teológiai Bizottság elnökévé. Mint az egyház első számú teológusa a pápa legszorosabb munkatársa. Sorra születnek beszélgető könyvei, melyek igazolják, hogy kész a párbeszédre és a felelősségteljes együttműködésre a világ és az ember érdekében (Párbeszéd a hitről 1985; A föld sója 1996; Isten és a világ 2000). Nem szakad el a lelkipásztorkodás világától, de mindig mint tanítómester mutatja be Isten megváltó és üdvözítő művét lelkiségi-liturgikus írásaiban (Krisztusra tekintve 1989; A ti örömötök szolgája 1991; A liturgia szelleme 2000; Isten közel van: az eucharisztia az élet középpontja 2001). Egyik fő művének lehet tekinteni az 1992-ben, hat év előkészítő munka után megjelent Katolikus Egyház Katekizmusát. Ratzinger bíboros pápává választásának másnapján tartott első beszédében együtt szerepel a teológusi és most már a legfőbb pásztori gondoskodás, amellyel az egész egyházat szeretné az üdvösség útján vezetni. Hangsúlyozta az elmélyült teológiai párbeszéd fontosságát, a más keresztény egyházakkal és egyházi közösségekkel, valamint a vallásokkal, de különösen a zsidósággal való dialógus folytatását. Péter utódának székében, hűséggel, kiváló felkészültséggel és a Szentlélek támogatásával XVI. Benedekpápa megfelelő módon lesz képes felragyogtatni Krisztus igazságát a XXI. századot kezdő világban. Kránitz Mihály
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||