Anyaság és gyermekség

Beszélgetés Lovas Anna nővérrel

A szaléziak nagyböjti ifjúsági lelkigyakorlatán, Péliföldszentkereszten a rend ifjúságpasztorációs megbízottja, Andrásfalvy János és Csány Péter szalézi papok, illetve Lovas Anna Don Bosco-nővér vezetésével Édesapa, édesanya címmel a testi- és lelki szülőség témáját és az egyház anya- és szülőszerepét járták körül a fiatalok. A Segítő Szűz Mária Leányai (Don Bosco Nővérek) a szalézi rend női ága. Mogyoródon és Egerben működnek, a gyerekek és kiemelten a fiatal leányok nevelésével foglalkoznak. Lovas Anna nővér a lelkigyakorlat tanúságairól így vall:

A fiatalok fogalmazták meg egy hosszabb beszélgetés öszszefoglalásaként: az egyház megújításának lehetőségét ők abban látják, hogy megéljék és közvetítsék egymás felé a lelki apaságot és anyaságot, újra és újra visszatérve a forráshoz, Krisztushoz. Ha hozzá közeledünk, egymáshoz is közeledünk, s őbenne egyek leszünk. Többnyire keresztény fiatalok között mozgok, ennek ellenére egyre több olyan lánnyal találkozom, aki nem akar férjhez menni, nem akar gyereket, habár rendezett családban él. Ahol a szülők negatív példával szolgáltak, ott ez talán érthető volna. Ám egyre gyakrabban fedezem föl a fiatal lányokban a félelmet a jövőtől, mert látszólag nehéz ma keresztényként megélni a családi életet. A világ más értékrendet sugall, más magatartást vár tőlük, más viselkedési formákat kínál, és - egyikük szavaival - nehéz folyamatosan az árral szemben úszni. Az egzisztenciális problémákat, a hétköznapi bizonytalanságokat látva alakul ki a fiatalokban a jövőtől való félelem. A médián keresztül egyre kevesebb pozitív példát látnak, s nő bennük a kétely: lehet-e egyáltalán keresztényi módon, jól is élni?

Ezért egyik legfontosabb feladatunknak tartjuk, hogy foglalkozzunk a fiatalok félelmeivel, ami megbénítja a szeretetre és az önátadásra való képességüket; képtelenek örömmel belevetni magukat a világba, mint ahogy várható volna az ő korukban. Pozitív ellenpéldákat szükséges adnunk nekik, melyek ellenkező előjelűek, mint amit a világban látnak: mai szenteket, akik a világban élve, Isten elképzelései szerint alakítják - áldozatok árán is - az életüket, s ez boldoggá teszi őket.

Ugyanakkor az egyháznak határozott és konkrét segítségét kell felkínálnia a családoknak, hogy a fiatalok lássák, nem maradnak magukra a gondjaikkal. Ahol a plébániákon kialakulnak az egymásnak örülni tudó, egymást segítő, egymásért szolidaritást vállaló családok csoportjai, ott a fiatalok megtapasztalhatják, mit jelent a gyakorlatban az egyház anyai, szülői gondoskodása. Találkozunk azonban olyanokkal is, akik szinte teljesen magukra maradtak, nincs kialakult kapcsolatuk egy élő közösséggel. Ők a velünk való találkozásokból merítenek erőt, hogy később a hétköznapokban is helytálljanak, és tovább tudják vinni jó elhatározásaikat. Ez az a bizonyos lelki szülői kapcsolat, a szerzetesi élet és az imádság erős példája, amely az egyház anyai és szülői mivoltát fizikailag is megtestesíti. A lelki szülő is befogad, elfogad olyannak, amilyen vagyok, az összes hibámmal, bűnömmel, gyengeségemmel együtt - feltétel nélküli és megelőlegezett szeretettel, amit egy családban általában az édesanya képvisel. De itt van a másik oldal is, amit az édesapa képvisel: olyan szeretet, amely elvárásokat is támaszt, nevelni akar, erőfeszítésre serkent azzal, hogy mindig magasabbra teszi a lécet. Egyik nélkül sem lehet növekedni. A felelős szülő elenged, de nem hagy el, hanem ott áll készenlétben, és ha kell, utánanyúl gyermekének, illetve visszavárja. Ilyen szülő az egyház.

Lengyel Erzsébet

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu