A hét szentjei

December 21.

Canisius Szent Péter áldozópap és egyháztanító

A mai Hollandia területén született 1521-ben. Belépett a jezsuita rendbe, ott szentelték pappá. Prédikációival, teológiai írásaival sokat segítette a katolikus megújhodás ügyét. Legjelentősebb műve a Katolikus Katekizmus volt, amelyben a kor tévedéseivel szemben világosan megfogalmazta a hit tanítását. E műve, amelyet számos nyelvre lefordítottak, csaknem négyszáz kiadást ért meg. Canisius Péter figyelemmel volt a tanulók korára, felkészültségére. Mint teológus részt vett a tridenti zsinaton, rövid ideig Bolognában is tanított. Élete utolsó részét Németországban töltötte, ahol számos jezsuita kollégiumot szervezett. Szent Bonifác után Németország második apostolának tartják.

A tőle fennmaradt naplótöredékek arról is tanúságot tesznek, hogy Canisius Szent Péter állandó kapcsolatban élt Istennel. Ez hatotta át sokoldalú elfoglaltságát, ez foglalta egységbe tetteit. Maradandó misztikus élménye volt az a Jézus-Szíve kinyilatkoztatás, amelyről naplójában így számol be:

Megnyitottad nekem legszentebb testedben a Szívedet, és úgy tűnt, mintha közvetlenül láthatnám. Felszólítottál, igyak ebből a forrásból, és azt kívántad tőlem, hogy üdvösségem vizét a te forrásaidból merítsem, Üdvözítőm. Minden vágyam az volt, ömöljön rám ebből a forrásból a hit, remény és szeretet árja. Szomjúhoztam a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség után. Vágyva vágytam, hogy egészen megmoss, felöltöztess, felékesíts. Mikor azután meg mertem érinteni legédesebb Szívedet, és benne lecsillapíthattam égő vágyamat, azt ígérted, hármas öltözetet adsz rám. Majd az befödi lelkem mezítelenségét, és megfelelő öltözet az ünnepélyes fogadalom órájára. A béke, a szeretet és az állhatatosság hármas öltözete volt ez.

Canisius történelmi nagyságát mindenekelőtt abban kell látnunk, hogy világosan felismerte, milyen feladatokat követel a történelmi helyzet, és rendelkezett azzal a képességgel, hogy ezeket az igen különböző feladatokat fáradhatatlan szorgalommal meg is oldja.

A svájci Fribourgban halt meg 1597-ben. XI. Piusz pápa avatta szentté és nyilvánította egyháztanítónak 1925-ben.

December 23.

Kenty Szent János áldozópap

A krakkói egyházmegye területén született 1390-ben. A krakkói egyetemen filozófiát és teológiát tanított. Példaképe volt paptársainak és növendékeinek. Később plébános lett, különös szeretettel és figyelemmel viseltetett a szegények iránt. "Egyedül Isten volt a szívében és az ajkán" - írta róla XIII. Kelemen pápa. 1473-ban Krakkóban halt meg.

Részlet a Kenty Szent Jánost boldoggá avató pápai bullából

Ama kevés emberek sorába tartozott, akik jeleskedtek a tanításban és kiemelkedtek az életszentségben, akik cselekedtek is, és tanítottak is, és ezenfelül meg is védelmezték az ellenfelektől támadott igaz hitet. Mindenki elismeri, aki csak tudja róla, hogy a krakkói egyetemen a legtisztább forrásból merített tudományt adta tovább, amikor ugyanazon időben más, közel fekvő tájakon eretnekségek és szakadások harapóztak el. Az erkölcsök megszenteléséről szóló tanítást, amelyet a szószéken beszédeiben igyekezett a nép számára kifejteni, meg is erősítette alázatosságával, tisztaságával, irgalmasságával, teste sanyargatásával, meg a feddhetetlen pap és serény munkás egyéb erényeivel.

Így azután nemcsak ennek az egyetemi tanári karnak szerzett páratlan tiszteletet és dicsőséget, hanem csodálatosan gyümölcsöző példát adott mindazoknak is, akik hasonló szolgálatban dolgoznak: serényen törekedjenek arra, hogy tanári hivatásukat tökéletesen töltsék be, s fáradozzanak minden igyekvésükkel és erejükkel azon, hogy a szentek tudományát minden többi tantárggyal együtt az egy Isten dicséretére és dicsőségére tanítsák.

Vallásos tisztelettel kezelte mindazt, ami Istenre vonatkozik. Ehhez járult alázatossága. Nem sokra tartotta magát, sosem emelte mások fölé, habár tudásával könnyedén előzött meg mindenkit, sőt még azt is kívánta, hogy mindenki megvesse és lenézze; még inkább távol állt tőle, hogy méltatlankodva viselte volna, ha ócsárolták vagy gúnyolták.

Valami egészen ritka és gyermeki egyszerűség társult alázatosságához. Nem volt ezért se tetteiben, se szavaiban semmi ravaszság, semmi színlelés. Ami a szíve mélyén volt, azt mondta a nyelve is. Naponta pedig, miután munkáját elvégezte, a líceumból tüstént egyenesen a templomba sietett, és ott az Eukarisztiában rejtőző Krisztus előtt hosszasan imádkozott és elmélkedett. Csak egyedül Isten volt szívében és ajkán.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu