Hit, amely a víváson is meglátszik

Beszélgetés Nagy Tímea kétszeres olimpiai bajnokkal

Az athéni ötkarikás játékok első magyar - s a hazai sporttörténet százötvenedik - olimpiai aranyérmét Nagy Tímea nyerte. Nagyszerű kardvívónk a sydneyi elsőség után megvédte bajnoki címét. S mindezt ismét elegánsan, nyugodtan, igazi sportemberhez méltón tette.

"Minden aranyéremnél fontosabb számomra..." (Fotó: Varga Sándor)

- Az ember egész életét át kell járnia a nyugalomnak. Egy világversenyre készülő sportolónak a felkészülés idején pedig már mindenképpen nyugalmat kell éreznie ahhoz, hogy például egy 14:14-es éles helyzetben elindíthasson egy olyan támadást, mint amilyet elindítottam a kettőbe kerülésért, s amelyen még a szakma, a hozzáértők is csodálkoztak, hogy mertem megtenni. A nyugalmat nekem elsősorban a hit adja és a család, ami minden aranyéremnél fontosabb számomra. Az olimpiai arany nagyszerű dolog, de önmagában vajmi kevés a boldog élethez...

Aranyos pillanat... (Fotó: Reuters)

Azt hiszem, azért voltam nyugodt már Sydneyben is, mert tudtam, akkor sem történik semmi, ha nem sikerül. Persze rossz érzés kiesni, amint ezt a csapattal legutóbb át kellett élnem. Nem vívtam igazán jól, s nem kerültünk a négybe. Ha a bánaton túl van az ember, a hitbe kapaszkodva el lehet fogadni, hogy ez egy verseny, sport, amiben alul lehet maradni.

Visszatérve az egyéniben nyújtott teljesítményére: hogyan éli meg a győzelmet?

- Négy éve - amikor az atlantai olimpiához képest kevésbé esélyesként utaztam Sydneybe - meghalt a nagybátyám. A nehéz időszakban végig a nagymamám mellett voltam. Úgy gondolom, a sydneyi győzelmet talán azért kaptam, mert akkor sokkal fontosabb volt számomra, hogy a nagymamámban tartsam az erőt, mint az olimpiai felkészülés. A bajnoki cím athéni megvédését pedig annak tudom be, hogy ugyanúgy, ugyanazzal az értékrenddel próbálom élni az életemet, mint eddig, a fontossági sorrend betartásával.

Nyilatkozataiban gyakran beszél a hitről...

- Nem szoktam kikerülni az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Érzem, hogy a dolgok nem véletlenül történnek velem. A hit dolgában közel sem állok egyedül a sportolók között, csak talán mások kevésbé merik vállalni ezt a nyilvánosság előtt. Mindenki maga dönti el, hogy beszél-e erről, vagy sem. Ha nem is vagyok minden vasárnapi templomba járó, számomra a hit az életem része, sok jót kapok általa. Így vagyok boldog...

A vívásban hogyan jelenik meg az Ön által képviselt értékrend?

- Aki hisz abban, hogy felülről segítik, annak ez a vívásán is meglátszik. Másként lép a pástra, alázattal közeledik az ellenfeléhez. Ezzel - akaratlanul - akár meg is lehet "zavarni", mert lehet, hogy az ellenfél nem is érti: miért igazítom meg a ruháját, miért segítek neki felállni... Én ilyen vagyok, számomra ez része a sportolói magatartásnak. A vívás - mint sok egyéb sport is - kezd eldurvulni, néha kőkemény harcok folynak. Az ilyen hozzáállásnak nem vagyok híve, nem viszonzom a sérelmeket. Nem is tudnék jól vívni, ha a durvaságban kéne felvenni a harcot.

Ma éppen pihenőnapjuk van, a tengerpartra mentek kikapcsolódni. Mikor érkezik haza?

- Jóllehet a csapattársak és a többi sportoló rá akar beszélni, de nem várom meg az "aranygépet". 23-án hajnalban mindenképp utazom, mert a kislányaimnak megígértem: amint lehet, megyek vissza hozzájuk. Igyekszünk a nagy sürgés-forgásba beiktatni még egy családi nyaralást. Nagyon szeretnék a külvilágtól elzárva legalább egy hetet csak velük tölteni.

Pallós Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu