Korzenszky Richárd

Az európaiságról - Szent Benedek ünnepén

Mennyit beszélünk, beszélnek manapság Európáról! De vajon tudjuk-e, mi Európa? Földrajzi fogalom? Kultúrtörténeti jelenség? Politikai szövetség? Szabványok egysége?

Kevesen vannak - bár többen lennének! -, akik számára Európa értékrendet jelent. Sokan elfelejtették (vagy meg sem tanulták), hogy az európai kultúra az antikvitás és a kereszténység kettős pillérére épül. S ebben a pillanatban kitágul a látóhatár, mert az antikvitás és a Szentírás világa a mai szűk földrajzi európai keretekbe nem fér bele. Az antikvitás jelenti számomra azt az értékrendet, amely megfogalmazódik az igaz, a jó és a szép világában (Platón, Arisztotelész), s jelenti a választani tudást jó és rossz - mi több: jó és még jobb - között. Így tudott választani Antigoné, Szofoklész drámájának a hőse, aki tudta, hogy az isteni parancs fontosabb minden emberi parancsnál. S azonnal eszembe jut Szent Benedek Regulájából a következő figyelmeztetés: "Vajon valóban az Istent keresi-e?" (A közösségbe jelentkezőt leginkább ebből a szempontból kell megvizsgálni.) És: "Krisztus szeretetének semmit elébe ne tegyenek."

Európa védőszentjei között kiemelkedő, első helyet foglal el Szent Benedek, akit mi, bencések, atyánknak tisztelünk. Az őt követők a bontakozó európai kultúra formálói voltak az Evangélium hirdetésével, az antikvitás értékeinek továbbadásával Itáliából indulva frank földön, az angolok, a germánok között. És - bár nem létezett még az Európai Unió gondolatának csírája sem - európai és keresztény kultúrát hozott a velencei apát, a bencés Szent Gellért is az első magyar király udvarába - Imre királyfi nevelőjeként.

996 óta él a pannonhalmi monostor, és bencés őseink - európaiságukkal és kereszténységükkel, határokon és nemzeteken átívelő kapcsolataikkal - meghatározták a mi magyar kultúránkat Pécsváradon, Bakonybélben, Somogyváron, a többi bencés apátságban, és ahol most ezeket a sorokat írom, a jövőre kilencszázötven éves Tihanyban is.

Számomra a tihanyi alapítólevél európaiságunk és magyarságunk jelképe: a nemzetek, népek fölött átívelő európai kultúrát jelentő latin szövegben megjelennek első magyar írott szavaink: fuk, kurtuelfa, feheru uaru rea meneh hodu utu rea (a fok - Sió-fok -, a körtefa, a Fehérvárra menő hadi út) és a többi, idegeneknek talán nem sokat mondó magyar szó és nyelvtani elem. Nekem, nekünk azonban kincseket érnek: mert azt jelentik, hogy mi is létezünk, és nem olvadunk föl semmiféle olvasztótégelyben.

Szent Benedek Regulája kézikönyv, sőt kötelező olvasmány lehetne mindenkinek, aki az európai gondolattal foglalkozik. Mert nem ismer különbséget ember és ember között: mindannyian ugyanannak az Úrnak szolgálunk, ugyanannak a katonáskodásnak a terhét viseljük. Nincs különbség a szabad vagy rabszolga sorból származó között a monostorban. Ugyanakkor nincs a személyiséget megsemmisítő egyenlőség sem: énekelni, felolvasni ne merjen akárki, csak az, aki erre megbízást kap, és a közösség épülésére szolgál. Vagy micsoda emberismeret: amikor az étkezés rendjéről van szó, azt írja, hogy főtt ételből legyen elég kettő, mert ha valaki testi gyöngesége miatt az egyikből nem tudna enni, a másikból vegyen és lakjék jól. Vannak öregek és fiatalok: a fiatalok az idősebbeket tiszteljék, az idősebbek a fiatalabbakat pedig szeressék.

Az európai demokrácia kezdeteit ebben a szerzeteseknek szóló szabálykönyvben találjuk meg, ahol szó van az elöljáró megválasztásáról, ugyanakkor szó van arról is, hogy az elöljáró mindent tanácskéréssel tegyen. "A testvéreket meg kell hívni a tanácskozásra" - külön fejezet foglalkozik ezzel a témával. Vagy nem szabad, hogy figyelmen kívül hagyjuk: ha nagyobb a közösség, ossza meg az elöljáró, az apát a feladatát, és jelöljön ki "dékánokat", akik külön törődjenek a rájuk bízottakkal.

"Imádkozzál és dolgozzál" - szokták mondani Szent Benedek szerzeteseiről. A Regulának kulcsszava azonban számunkra, bencések számára a béke, a Pax: "Keresd a békét, és járj utána!" Régi meghatározás jut eszembe: a béke az a nyugalom, amely a rendezettségből származik ("tranquillitas ordinis"). Vajon nem ez a célja minden igazi politikának, a köz ügyeivel való törődésnek? "Az Isten Országa igazságosság, béke és öröm a Szentlélek által" - olvassuk a Rómaiakhoz írott levélben (14,17). Igazságosnak lenni, mindent elrendezni (legyen meg a sorrendje a közösségnek, a zsoltározásnak, legyen rendje a heti felszolgálásnak, az étkezésnek, a testvérek felvételének - sorolhatnánk még tovább is a monostoron belüli élet elrendezésének területeit, amelyek mind-mind "lefordíthatók" a társadalom szervezésének, berendezésének nyelvére.

Mit jelent európainak lenni? - tehetjük föl a kérdést. Jelenti a felelősségvállalást egymásért (az apátnak nagy gondja legyen a betegekre, a szegényekre, az öregekre stb., - egymást a tiszteletadásban előzzék meg, egymás testi-lelki fogyatékosságait türelmesen viseljék el), nem pedig egymás legyőzését. Jelenti az európaiság önmagunk értékeinek vállalását és kibontakoztatását (van szó a kézművesekről is, akik azért, mert többet tudnak másoknál, ne legyenek beképzeltek), jelenti a nyitottságot (a monostornak kapuja és kapusa van, és az érkező vendégben magát Krisztust kell meglátni), jelenti az állandó önművelést (a testvérek a nap bizonyos óráiban olvasással foglalkozzanak), jelenti az értékek megőrzését (van könyvtár a hatodik században!), jelenti az európaiság a hűséget saját közösségemhez (szó van a monostorban való állhatatos megmaradásról), hogy csak néhány útmutatást emeljek ki a Regula gazdag szövegéből.

Monte Cassino

Közel negyven éve, 1964. október 24-én VI. Pál pápa ünnepélyesen Európa védőszentjévé nyilvánította Szent Benedeket, akit már korábban is Európa atyjának tiszteltek. Az ősi bencés szentélyt, Monte Cassino monostorát, templomát elpusztította a második világháború. Újjáépítették, és ezen a napon szentelték fel újra. Nagy kihívás mindannyiunk számára egy olyan korszakban, amikor az Európai Unióról beszélünk, amikor helyünket keressük egy szétesőben levő, de mégis egységet kereső világban, hogy újra szentnek tekintsük azokat az értékeket, amelyek pusztulóban vannak Európában: szentnek tekintsük az igazság keresését, a személy méltóságát, a különbözőségek elrendezéséből származó békét, az egymás iránti felelősséget, az Isten törvényeinek tiszteletben tartását.

Látszólag jelentéktelen megjegyzés a Regulában: nyáridőben, amikor rövidebbek az éjszakák, az éjjeli zsolozsmában rövidebb olvasmányokat vegyenek. Télen azonban, amikor hosszúak az éjszakák, legyenek az olvasmányok hosszabbak. Miről van itt valójában szó? Az Isten teremtette világ rendjének, harmóniájának tudomásul vétele ez: van fölöttünk, rajtunk kívül álló Rend, s mindannyiunk feladata, hogy ezt az Isten által teremtett harmóniát leképezzük a saját életünkben.

Európa védőszentjének ünnepén föltehetjük magunknak a kérdést: van-e bátorságunk, hogy Európában sajátosságainkat megőrizve legyünk keresztények és keresztényként európaiak? Életünkkel kell újraírnunk az Európai Unió alkotmányát. Ehhez segít bennünket Szent Benedek Regulája: "Hallgasd meg, fiam, a Mester parancsait..."

(A szerző bencés szerzetes, tihanyi perjel, lapunk szerkesztőbizottságának tagja.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu