Szólj hozzá!

Ha a hónap témája felkeltette érdeklődésedet, fogalmazd meg bátran és röviden (!) a véleményedet, és küldd el nekünk levélben (1053 Budapest, Kossuth L. u. 1.) vagy e-mailben (ujember@katolikus.hu) "Szólj hozzá!" jeligére. Véleményedet meg is jelentetjük, amennyiben ehhez hozzájárulsz. Várunk témaajánlatokat is.

A hónap témája: Nem jó az embernek egyedül?

Nem jó az embernek egyedül? De igen! Persze ez nem jelenti azt, hogy örökre. Mert kell a társ. Emlékezzünk csak. Egyedül voltunk anyánk méhében, s egyedül tettük meg az utat a való világba. S ha mélyen belegondolunk, igazából mindig egyedül vagyunk. Ebben az egyedüliségben tudunk csak igazán figyelni magunkra, világunkra.

Sokan elfelejtik a belső önmagukra figyelést. Félnek az önmagukkal való szembenézéstől. Hiszem és vallom, hogy időt kell tudnunk szakítani az egyedüllétre.

Khalil Gibran üzenete ma is időtálló: "Szeressétek egymást, de a szeretet ne legyen bilincs. Legyen áradó tenger lelketek partjai között. Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy pohárból igyatok. Adjatok egymásnak a kenyeretekből, de ne egy cipóból egyetek. Énekeljetek, táncoljatok, örüljetek együtt, de hagyjátok meg egymást egyedüliségetekben. Mint ahogy a lant húrjai is különállók, bár ugyanazt a zenét zengik... legyen tér az együttlétetekben, a mennyei szelek táncoljanak köztetek."

Lovas Valéria

*

Érzelmeink felől közelíteném meg a kérdést. Az egyedüllét fogalma meglátásom szerint sok mindent takarhat. Egyedül érezheti magát, akinek társas kapcsolataiban hiány mutatkozik. Nincs férje, társa, esetleg már nincsenek szülei, nincsenek barátai. Az egyedüllét érzésének más formája is jelentkezhet, amikor a társas kapcsolatok rendezettek, de a lélek érzi a hiányosságot. Amikor magányosnak, törékenynek, sebezhetőnek érzi magát.

Az életben sok olyan helyzet adódik, amikor az ember megtörik, s ez a törés igen fájdalmas, de egyben építő is.

Jézus ezt mondta: "És aki küldött engem, velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek"(Jn 8,29).

Az egyedüllét érzése lehet pozitív, építő, előrevivő, de lényegében az ember soha nincs egyedül! "...és íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28,20).

Tari Tünde

*

Nem jó az embernek egyedül, ez szerintem elég nyilvánvaló. De miért? Miért van szükségünk a másik emberre? Ezt egy furcsa paradoxonnal tudnám megfogalmazni: nem jó egyedül, mert magamban túl kevés vagyok, mégis túl sok önmagamnak. Kevés vagyok, mert hiányzik belőlem sok minden, és keresem azt az embert, aki kiegészít, akivel végre egész lehetek. Szükségem van valakire, akivel meg tudom osztani a gondolataimat, az érzéseimet, félelmeimet és vágyaimat.

Soki

*

Nem jó egyedül. Ezt életem folyamán bőven volt és van alkalmam megtapasztalni. Amíg szüleim éltek, lelkileg voltam egyedül, és amióta eltávoztak az örök hazába, azóta még inkább. Igaz, katolikus családot szerettem volna. Találtam egy olyan lányt, aki állandóan a templomban volt, ugyanakkor az életszemlélete és a hozzám való viszonya valami egészen mást tükrözött. Köze sem volt a keresztény értékrendhez.

Egy másik lánnyal egészen jól meglettünk volna, római katolikusnak vallotta magát, tartotta a tízparancsolatot, a templomba azonban nem volt hajlandó bemenni. Közölte velem, hogy az esküvő lesz az első és utolsó alkalom, amikor bejön velem a templomba.

Úgy éreztem, egyikük sem az, akivel nekem össze kellene kötnöm az életemet.

Kértem a Jóistent, hogy mutassa meg, mit vár tőlem. Azt kértem, hogy az Új Ember hasábjain találjam meg azt a felhívást, cikket, ami egyértelművé teszi számomra, hogy milyen szolgálatot jelölt ki számomra az Úr. Mintegy válaszként az imámra a lap hasábjain megjelent az Alexiánus Testvérekről szóló írás, a végén a csatlakozásra való a felhívással. Amint elolvastam a cikket, tudtam, hol a helyem és mit kell tennem. Amióta felvettem a kapcsolatot a rend képviselőivel, és jelentkeztem alexiánus testvérnek, nyugodt vagyok, jól érzem magam, és jóleső izgalommal várom a belépésemet.

Aki úgy érzi, egyedül van, nem lát esélyt arra, hogy társat találjon, vizsgálja meg szívében, nem az-e az oka társtalanságának, hogy a Jóisten talán éppen szerzetesi életre hívja. Ugyanakkor óvnék is mindenkit attól, hogy elkeseredésből, az élet nehézségei elől való menekülésként válassza a szerzetesi életformát. Aki - Hofi Géza-Koós János közismert számára célozva - "megalkuvó macskaként" akar szerzetes lenni, az nem fogja magát jól érezni.

Záhonyi László

(A következő hónap témája: Alázat és/vagy önmegvalósítás.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu