Hívom a családokat!

Júliusi levél

Kedves családjaink!

Kedves házas- és családcsoportok a plébániákon, egyesületekben, mozgalmakban és mindenütt!

Július a nyári szabadság, a családi együttlét ideje. Lehetőség új tájakkal, városokkal, emberekkel való találkozásra, tőlünk távolabb élő rokonok, barátok, ismerősök meglátogatására. Tanuljunk egymástól, keressük mindenben az értéket! Fedezzük fel, hogy a sok szépség mind Isten teremtménye, az emberek pedig mind Isten képmására teremtettek.

Néhány hétig kevesebb a kötöttségünk, több a szabad időnk, teendőinket szabadabban választhatjuk meg. Az iskolások életét most nem az órarend szabályozza, a felnőttek is "szabadságot" kapnak. Mindenkinek ki kell pihennie az esztendő fáradalmait, erőt kell gyűjtenie a jövő évre. A családtagok most nem egyéni útjukat járják, kötelességeik nem szólítják el őket reggel, hogy aztán legtöbbször csak este találkozzanak, hanem napokon, talán heteken át együtt lehetnek, együtt pihenhetnek, szórakozhatnak, gyűjthetnek élményeket, gyönyörködhetnek a Teremtő által nekünk adott szép világban.

A szabadság arra is lehetőséget nyújt, hogy kitekintsünk a legszűkebb családon túlra, ápoljuk a kapcsolatokat a közelebbi és távolabbi rokonokkal, meglátogassuk barátainkat, ismerőseinket, akikre az esztendő során nemigen jut időnk. Szerencsés emberek azok, akiknek sok a rokonuk, barátjuk, talán a szabadság ideje nem is elég mindnyájuk meglátogatására. De hiszen nem is az a cél, hogy "kipipálhassuk" a rokonok névsorát, hanem hogy kapcsolatunk élő maradjon, függetlenül attól, hogy mennyiben származik kézzelfogható haszon ebből a kapcsolatból. Önmagáért, a nagynéniért, az unokaöccsért keressük a kapcsolatot, őt magát akarjuk meghallgatni, s be akarjuk avatni a mi életünk eseményeibe. Nekiajándékozzuk időnket, önmagunkat. "Az ember - aki az egyetlen teremtmény a földön, akit Isten önmagáért akart - teljesen csak akkor találhat önmagára, ha őszintén elajándékozza magát." (Gaudium et spes, 24) Az ilyen vendégségek gazdagítják a látogatót és a meglátogatottat egyaránt.

Az esztendő sodrában bizony elfáradunk, rászolgálunk a pihenésre, kikapcsolódásra. Különösen vonatkozik ez azokra a családtagokra, akik sokat dolgoznak otthon is. Ám hiába jött el a szabadság ideje, e "második műszakot" nem lehet szüneteltetni, de a szabaddá vált családtagok ebben is segíthetnek, magukra vállalhatnak a háztartás terheiből. Sokan arra használják a szabadságot, hogy lakásukat, házukat csinosítsák, kertjüket műveljék, egyszóval családjuk életkörülményein javítsanak. Eközben azonban jó, ha arról sem feledkeznek meg, hogy a család tagjaival foglalkozzanak, többet beszélgessenek, örömeikben, gondjaikban osztozzanak. Aki ezt elhanyagolja, megérheti, hogy a szép lakásban majd idegenekkel találkozik, s nem értik meg egymást. A szabadság alatt ugyan mentesülünk napi kötelességeink egy részétől, marad azonban elegendő teendőnk. A legfőbb parancs, a szeretet parancsának teljesítése alól azonban sohasem kapunk felmentést. Sokszor nehéz egész nap elviselni a zajos kamasz gyereket, a zsörtölődő anyóst, a csak a maga nyugalmával törődő, vizsgázásban kimerült egyetemistát vagy az "elavult gondolkodású" nagypapa vég nélküli előadásait. A szabadság jó alkalom a türelemre, a megértésre, arra, hogy egymásra tekintettel legyünk. Az értékeket keressük egymásban, tanuljunk a másik tapasztalataiból, s ezzel is erősítsük, mélyítsük el kapcsolatunkat, a család egységét!

Amikor szabadságra utazunk, fedezzük fel a teremtett világ szépségét, s tudatosítsuk:magunkban: minden Isten teremtménye. Csodáljuk, élvezzük a teremtés szépségét, gazdagságát. A természet, a tájak, az élőlények, az emberi alkotások is mind a Teremtőt dicsérik. Simone Weil megfogalmazása szerint a teremtés Isten irántunk való szeretete létünk minden pillanatában, s aki ezt nem tiszteli, az a teremtett világon átgázolva vág lépcsőket a semmibe.

Mai civilizált világunkban az emberek - önmagukat kivéve - hajlamosak mindent tárgynak tekinteni, s a dolgokat hasznosságuk, a saját egyéni, pillanatnyi érdekeik szerint értékelni. Pedig a teremtmények mind Isten alkotásai, tehát egymásnak testvérei. A keresztény ember látásmódjáról Assisi Szent Ferencvall, amikor a napot, a vizet, a földet személyként kezeli, ezeket testvérének szólítja, és Istent általuk áldja. Amikor a családunkkal, közösségünkkel megbeszéljük a szabadság során gyűjtött élményeket, mondjuk el egymásnak, miben és hogyan láttuk meg "testvéreinket", akár emberekkel, akár a természettel, akár emberi alkotásokkal találkoztunk, hogyan fedeztük fel a Teremtő keze nyomát.

A családi összejöveteleken, közösségeitekben beszéljétek meg, hogy miben gazdagodtatok a szabadság alatt! Hogyan szerveztétek meg a találkozásokat közelebbi és távolabbi rokonokkal, sikerült-e régi barátoknak örömet okozni? Voltak-e olyan élményeitek, amelyek nemcsak a testi erőgyűjtést szolgálták, hanem a lelketeket is megedzették? Tettetek-e elhatározásokat a következő hónapokra, tűztetek-e ki új célokat? Erősödtek-e a családot összekötő szálak, fedeztetek-e fel egymásban új érzéseket, új gondolatokat?

Beszélgessetek, gondolkozzatok, és legyetek mindenütt és mindig jelei teremtményi méltóságotoknak!

Bíró László,

az MKPK családreferens püspöke,

a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu