Dekiszkyné Fejér Rita

Vakáció!

Nyár eleji gondolatok

Itt a tanévzárók ideje. Még egyszer öszszegyűlnek a tanulók összeszedetten, ünnepélyes arccal és ünneplő ruhában, s visszatekintenek az elmúlt időszak sikereire, kudarcaira, számot vetnek magukkal, értékelik saját munkájukat, s böngészik a bizonyítványukban tanáraik értékelését.

Végre elérkezett a nyári szünet, melyet szülők, tanárok, de leginkább a diákok vártak örömmel. Itt a lehetősége a tanév alatt dédelgetett álmok megvalósításának, a megújulásnak, a pihenésnek és élményszerzésnek.

De sajnos, mi felnőttek tudjuk, hogy a nyár nemcsak pozitív lehetőségeket, hanem sok veszélyt is rejteget fiataljaink számára.

Az iskolapadból kiszabadult féktelen szabadságvágy bizony rombolhatja is a gyerekek személyiségét. Nincsenek korlátok, nincsenek gátak, vélik, és sajnos ebben a hitükben erősíti meg őket a liberális média is.

A szülők gyakran érezhetik magukat tehetetlennek, hiszen kamaszodó gyermekük sokszor éppen az ellenkezőjét teszi annak, amit óvó szeretetük diktál.

S ebben az anyagi javakat hajszoló világban igen csekély az idő, melyet gyermekeikkel tudnak tölteni. Sok a csonka család, ahol a szülőnek egyedül kell eltartania gyermekét. Mások fontosnak vélt munkájuk miatt, vagy félve az elbocsátástól nem vagy csak rövid időre tudnak szabadságra menni, s a családdal közös feltöltődésben részt venni.

Bizonyos társadalmi rétegekben egyre gyakoribb, hogy az iskoláskorú gyermekek nemcsak zsebpénzszerzés céljából, hanem a család szűkös anyagi körülményei miatt kényszerülnek akár egész nyáron át munkát végezni.

Nem könnyű a mai gyerekek élete. Régebben a társadalomban, s így természetesen a családokban is élő szokások és az előző nemzedékektől örökölt hagyományok igazították el őket a világban, melyek az amúgy is bizonytalanságok közt hánykódó kamaszoknak megszabták, hogy hol a helyük a világban, mit lehet, és mit kell tenniük a hétköznapokon és ünnepeken. A közösség megtartotta és figyelemmel kísérte a hozzátartozókat, s egyben kontrollt is gyakorolt felettük.

A diákok egyre nagyobb része nem tud élni a nyári szünet által kínált szabadsággal: gyakran ténferegnek egyedül, tervek, barátok nélkül. Nem érdekli őket semmi, nem lelkesednek semmiért, közönyössé válnak. Gyakran az unalom perceit a számítógép vagy a tévé képernyője előtt próbálják elűzni, de ez még inkább elmélyíti magányukat, tehetetlenségüket. Váltogatják az egyre nagyobb számban nézhető csatornákat, izgalmakat, élményeket hajszolnak, miközben a saját életük egyre sivárabbá válik. A rájuk zúduló információtömeg feldolgozatlanul kevereg bennük, hiszen nincs idejük azok elrendezésére, elraktározására ebben a felpörgött, zajos világban.

Egy újabb veszélyforrás a negatív értékrendszerrel működő kortárscsoport. Tudjuk, hogy az egészséges felnőtté váláshoz elengedhetetlenül szükséges, hogy a fiatalok bizonyos fokig eltávolodjanak szüleik értékrendjétől. Mondhatjuk, ki kell lépniük abból a rendszerből, melyet szüleik állítottak fel számukra, hogy szerencsés esetben - ha a nevelés és a szülők viselkedése hiteles volt - később már a saját meggyőződésükből visszatérhessenek ahhoz. Ebben az átmeneti időszakban a legnagyobb alakítóerejük a kialakuló barátságoknak és párkapcsolatoknak van. Nem mindegy, hogy milyen elvárásokkal indul a kamasz ezen az úton. Komoly felelőssége van abban a szülőnek, hogy milyen igényeket alakított ki gyermekében a nevelés során. Egy barátság vagy szerelem sokat nemesíthet, de komoly romboló hatással is lehet. Sok "barátságot" vagy inkább egymás mellett lézengést tart össze az önsajnálat, a meg nem értettség érzése. Unalmukban ezek a csoportok gyakran nem a valóságos életben keresnek megvalósítható célokat, hanem elfordulva a velük mostohán bánó világtól, pótszerekkel igyekeznek elérni egy olyan állapotot, melyben - ha csak néhány percre is - örömüket lelhetik.

A diszkó és a nyári koncertek egy része is inkább az ifjak zsigereire hat, mint érzelmeikre vagy fülükre. Az emberbe oltott vágy, hogy közösséghez tartozzék, legyen az akár csak álközösség is, a fiatalok tömegeit vonzza ezekre a rendezvényekre. Itt el lehet lazulni, nem kell gondolkodással fárasztani magukat, elfelejtődnek a saját problémák, fel lehet oldódni egészen, s ha a dolog magától nem menne, hát ott a dübörgő zene, s egyszerűen rá lehet segíteni a könnyű és nehéz drogokkal.

A veszélyekkel és negatív folyamatokkal tisztában kell lennünk, de szerencsére azért szép számmal akadnak olyan fiatalok, akik szép célokért és eszmékért lelkesednek. Sok olyan lehetőség adódik a nyár folyamán, melyek útravalót és feldolgozandó élményeket nyújthatnak a következő tanévre: gondolok például az egyre nagyobb számban szervezett nyári lelkigyakorlatokra, vagy a magyarságtudatot erősítő, a határon túli és az anyaországi magyar fiatalok számára szervezett közös táborokra. Lényeges, hogy fiataljainknak példát tudjunk mutatni családunk iránti szeretetünkkel, áldozatkészségünkkel, és mások felé kiáradó nagylelkűségünkkel. Kérjük Istent, hogy fáradozásunk ne legyen hiábavaló!

(A szerző a gödi Piarista Szakmunkásképző Iskola igazgatóhelyettese)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu