A munka és a családok mellett

Interjú Orbán Viktorral a pápai kihallgatás után

A múlt héten Rómában tanácskoztak az Európai Néppárt képviselői. Értékekről, az európai identitásról, a globalizációról és a demográfiai változásokról tárgyaltak. A megbeszélések résztvevőit március 30-án XVI. Benedek pápa kihallgatáson fogadta az Apostoli Palota Áldások Termében, Isten segítségét kérte munkájukra, és áldását adta rájuk. A római kongresszuson és a pápai kihallgatáson Orbán Viktor, az Európai Néppárt alelnöke is részt vett. XVI. Benedek pápával való találkozása után készítettünk vele interjút.

Az Európai Néppárt tanácskozása során az értékek és az európai identitás kérdéseit vitatták meg. A jelenlegi kulturális közvélekedés nem fogadja el az abszolút igazságokat és az örökérvényű erkölcsi értékeket. Az új Európának milyen alapelvekre kell épülnie?

- Vannak, akik elfogadják, és vannak, akik nem: Európa most is sokszínű. Én nem becsülném le az abszolút igazságokban hívő emberek erejét Európában, és a kulturális befolyásuk sem kevés, csak nem elegendő. A mi álláspontunk az, hogy Európának addig van jövője, amíg nem feledkezik el a múltjáról, ami masszívan keresztény múlt. Ez értékeket, tradíciót jelent, amit tovább kell vinni, egyébként nem fogjuk megtalálni a helyes utat a jövőben sem.

Az Európai Néppárt ezen az állásponton van, az alkotmány vitájában is ezt képviseltük. Most XVI. Benedek pápa is köszönetet mondott nekünk azért, hogy az európai alkotmányban sikerült olyan fontos kérdéseket rendeznünk, amelyek a hívő emberek számára jelentősek, még ha nem is tudtunk teljes sikert elérni.

A relativizmus terjedése és a felelősségteljes cselekvés fokozatos háttérbe szorulása hatással van a köz- és a magánéletre egyaránt. Elsősorban a család szenvedi ennek legnagyobb kárát, és ez közvetetten az egész társadalomra kihat. Milyen értékekből kell kiindulnia a politikai cselekvésnek, és milyen eszközökkel léphet fel a politika, hogy ellensúlyozza ezt a negatív tendenciát?

Közép-Kelet-Európában ma két olyan probléma van, amiben határozottan állást kell foglalnia a politikának: az egyik a gazdasági kérdések ügye, a másik pedig a népesedési helyzeté. Szerintem egy keresztény politika a munka és a családok mellett teszi le a voksát. Tehát olyan politikát kell folytatnunk, amely világossá teszi az ember számára, hogy az önbecsülés fontos, ezért munkából érdemes megélni, és munkából lehet majd jól megélni. Ebből következően munkát, munkalehetőséget kell teremteni, és a munkára épülő életet, illetve gazdaságot kell közelebb vinni az emberekhez.

Hasonlóképpen a családok esetében világossá kell tennünk, hogy a család nélkül Európa a vesztébe rohan. Európa jövője azon áll vagy bukik, hogy a családok mennyire lesznek erősek. Nekünk minden olyan együttélési formát - most a gyermeküket egyedül nevelőkre gondolok -, ahol a gondoskodó szeretet jelen van, meg kell becsülnünk. Az egyedülálló anyákat is támogatnunk kell, mert a mi felfogásunkban őket is családnak kell tekinteni.

Magyarországon mi efelé törekszünk. Az Európai Unióban is vannak már olyan döntések - legutóbb az Európai Parlamentnek volt ilyen állásfoglalása - amely felhívta a nemzeti kormányok figyelmét a családokat támogató, különösen az egyedülálló anyákat, de a teljes családokat is segítő rendszerek kialakítására. Tehát én úgy látom, hogy van esély Európában a sikerre.

XVI. Benedek pápa még a Hittani Kongregáció prefektusaként a korábbi pápák társadalmi tanításaira alapozva felszólította a politikusokat a keresztény értékekre épülő, bátor tanúságtételre Morus Szent Tamás példája alapján. A szekularizáció világában Ön szerint milyen módon lehet tanúságot tenni?

Emlékszem még arra, amikor mi voltunk fiatalok. Mi sem a prédikációkra hallgattunk, hanem inkább a személyes példamutatás hatott ránk. Ma már tudom, hogy a prédikációkra is oda kellett volna figyelni. De valószínűleg a fiatalok is majd akkor jönnek rá erre, ha elhagyják a negyvenet. Tehát nincs más választásunk szülőként, politikusként, közéleti emberként, mint a személyes példamutatás. Nem tolakodóan, nem agresszívan, hanem szelíden, befogadóan, támogatóan, de határozottan meg kell mutatnunk bizonyos értékeket, és föl kell emelnünk magunk körül az olyan életeket, amelyek ezekre az értékekre épülnek. Persze ha jobbá akarjuk tenni a világot, akkor először magunkon kell kezdenünk.

A fiatal generációktól elvárható-e, hogy a szabadság erkölcsi és spirituális értékekre épülő formáját valósítsák meg az egyéni önzésre és a fogyasztásra épülő életformával szemben?

Azoknak a fiataloknak, akikről beszélünk, mi vagyunk a szülei. Nekünk is van szerepünk abban, hogy ezek a fiatalok végül is milyen eszméket vallanak, és hogyan akarják vezetni az életüket. Ha jól végezzük a munkánkat, akkor a fiatalokban sem fogunk csalódni. Nagyon gyakran az ember nem veszi észre, hogy a saját munkája mondott csődöt, amikor nem olyan fiatalokat lát maga körül, mint amilyeneket szeretne. Egy öntörvényű fiatalság van felnövekvőfélben, amely nem hagyja, hogy a kelleténél jobban befolyásolják a szülők és a nagyszülők. Keresik a maguk útját, és hogyha jól végezzük a munkánkat, akkor jó útra lelhetnek ezek a fiatalok. Meglátásom szerint itt most van egy harc, amit érdemes értük is megvívni. Ez pedig a szabadság és az emberi méltóság viszonya, ami slágertéma most Európában. Ez jó alkalom arra, hogy mi, keresztények világosan állást foglaljunk ebben a kérdésben, és egy jó ajánlatot tegyünk az útjukat kereső fiataloknak.

A mi álláspontunk az, hogy a legfontosabb dolog a világon az emberi méltóság. Mindennek, minden jognak és politikának, minden szabadságnak az ember kiteljesedését kell szolgálnia. Ami az emberi méltóság kiteljesedését hátráltatja, lerontja, vagy abból lehasít darabokat, az akárminek a nevében is fogalmazza meg magát, káros, rossz, elhárítandó. Azt hiszem, hogy a szabadság értelmezése is így alakul majd Európában, hiszen a szabadság értelme az, hogy az emberi méltóságot kiteljesítse. Amikor a szabadság olyan formákat ölt, hogy megsért, megaláz más embereket méltóságukban, akkor többé már nem szabadság. Úgy látom, hogy ezt a küzdelmet most sikeresen meg lehet vívni Európában, csak harcolni kell, véget kell vetni annak a magatartásnak, hogy akkor is mi kérünk elnézést, ha a mi lábunkra léptek. Nem kell feladni a szelídséget, de határozottnak kell lenni, és ki kell mondani, hogy bizonyos dolgokat, értelmezéseket nem fogadunk el.

A Szentatya kihallgatáson fogadta a néppárti megbeszélések résztvevőit és beszédet intézett hozzájuk. Önnek személyesen milyen élményt jelentett a találkozás XVI. Benedek pápával?

Az ember törekszik arra, hogy minden embert a saját maga egyéniségében és teljességében, mint önálló univerzumot tudjon értékelni. Én is így próbálok az új pápára tekinteni. De II. János Pál emléke és öröksége még olyan erős bennem, hogy az ember még mindig méricskél. Ez majd bizonyosan el fog múlni, hiszen nem méltányos, de óhatatlanul előbukkannak emlékezetemből az összehasonlításra kényszerítő emlékek.

Az emberiségért szenvedő és a küzdelmet nem feladó, a szeretetet és az áldozatvállalást a saját életével száz százalékig példázó emberként őriztük meg az időskori II. János Pál pápát. Most szembetaláltam magam egy más személyiséggel. Egy életerős, vitális, fiatalos, cselekvésre elszánt, küzdelemre kész emberrel, aki ugyanakkor szelíd és természetesen sugározza a katolikus egyetemességet.

Somogyi Viktória

Róma

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu