Válasz és választás

Kozma Imre a szegénységről és a szolidaritásról

A közelgő húsvét ünnepe évről évre felszólít bennünket, hogy a feltámadás hitében megújítsuk hivatásunkat, amely válasz Isten hívására. A válasz egyben választás is. Az egészből mindig csak egy rész a miénk, s csak erre tehetjük fel az életünket. Ugyanakkor csak olyan szolgálatot szabad elvállalni, amelyért érdemes élni, s amely értelmet ad halálunknak is.

A rendszerváltozás óta járják a keresztutat a péliföldszentkereszti zarándokhelyen (Fotó: Lengyel Erzsébet)

Isten többet akar adni nekünk, mint amit kérni szoktunk, vagy várunk tőle. Többet, mint testi egészséget, mint eledelt, ruhát és hajlékot, mint e világi eredményeket, hírnevet, sikert. Önmagát akarja adni. Szeretetkapcsolatot kínál fel, és azt, hogy belőle éljünk. A hitetlen ember vonakodik, mert nem kívánja feladni öntörvényű életvitelét, úgymond félti Istentől a szabadságát, amelyre oly nagyon érzékeny. Csakhogy Isten számára semmi sem fontosabb, mint az ember szabadsága, mert szeretetkapcsolatot akar velünk, amelynek feltétele a szabadság. Ezért vezeti ki népét az egyiptomi rabszolgaságból, ahol kiszolgáltatott, jogfosztott volt, és reménye sem lehetett, hogy önerejéből megszabaduljon. Szabaddá tette, hogy szövetségese lehessen, és parancsolatokat adott, hogy megőrizhesse ajándékba kapott szabadságát, s ne hódoljon újból más isteneknek, nehogy bárminemű függő viszonyba jusson.

Isten az értünk meghalt és föltámadt Jézus Krisztusban új dimenziót nyit minden ember számára. Megnyitja a szabadulás kapuját, hogy a saját erőből szabadulni képtelen ember kiszabadulhasson bűnei börtönéből. Az Isten képére formált, teremtett ember létrendi kapcsolatban van Istennel, ugyanakkor ezzel a gyökeres Istenhez tartozással szöges ellentétben áll az, hogy az ember vétkezik. Elidegenedik Istentől és önmagától. Belső ellentmondásba keveredik, nem az, akinek lennie kellene. Zavarai arról árulkodnak, hogy nem ura vágyainak, s kihasználja embertársait. Ebből az egzisztenciális kátyúból vezet ki az Isten a bűnbánat és bűnbocsánat által, megadja a lehetőséget arra, hogy Isten akarata kerüljön életünk középpontjába, amely megkapaszkodásunk s mindennapi újrakezdésünk záloga. A bűnbocsánatban az ember megszabadul bűnei terhétől, feloldódik minden létező ellentét Isten és ember, ember és ember között. Megújul létében, mert kibékült Istennel és embertársaival. Ez az egyetemes kiengesztelődés az egységet kereső világban ma időszerűbb, mint valaha.

Egységre törekvésünk útjában legfőképpen a világot kettészakító szegénység áll. Az emberiség nyolcvan százaléka él szegénységben, s részben nyomorban a létéért küzdve, s mindössze húsz százaléka él jólétben. Álságos lenne ebben a helyzetben a mindenkinek kijáró biztonságos anyagi helyzet ígérete. Ugyanakkor nem lehet kérdéses a szegények elemi vágya és igénye a jóllétre, ha a jólét nem is lehet osztályrészük. A jóllét ugyanis az életminőség foka, amely a szükséget szenvedők számára is testi, szellemi, lelki, közösségi jóérzetet jelent a WHO meghatározása értelmében.

Krisztus, aki értünk emberré lett, a szegények sorsát választotta, azonosult velük, és ránk bízta a szegények szolgálatát: "Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám. Bizony mondom nektek, amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek" (Mt 25,35-36; 40). Jézus követése nem elmélet, hanem élet, s ráadásul az üdvösség útja.

A szegénység sohasem lesz teljesen megszüntethető a földön az emberi önzés miatt, amit az e világi szemlélet és a napjainkban meghirdetett szabadverseny inkább támogat, mint visszafog. Nem hagyhatjuk magukra a szegényeket, és nem elégedhetünk meg a szegények valamilyen szintű támogatásával. Elérkezett az idő, amikor a szegények helyzetének megoldása megkívánja mindenkitől a javak megosztását, legfőképpen a jólétben élőktől. A világ jövője a szegények kezébe került. Nincs más út, mint újra felismerni a testvériség igazságát, és a szolidaritás parancsának engedelmeskedve megosztani javainkat.

Mi, a szegények szolgálatában Krisztus művét folytatjuk, aki azért jött, hogy életünk legyen, nem csupán jobb, hanem teljesebb életünk legyen.

Kozma Imre

apostoli protonotárius, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu