Szentírás-magyarázat

Passio - és compassio

(Virágvasárnap - Lk 12,14-23,56)

Az idén, a liturgikus "C" évben a harmadik evangéliumból olvassuk a virágvasárnapi passiót, Jézus szenvedéstörténetét. Szent Lukács, az irgalom evangélistája különös gonddal emeli ki Jézus irgalmas szeretetét a szegények, betegek, elesettek és bűnösök iránt. Nem meglepő, hogy ő beszéli el a jobb lator történetét, amely annyira megragadta az irgalom poétája, Pilinszky János teremtő képzeletét. Benne látta mindnyájunk előképét és példaképét, aki először "egészítette ki tagjaiban Krisztus szenvedését, az ő teste, az egyház javára" (Kol 1,24). Mert az ember "drámai lény". A szenvedés, tetteink méltó gyümölcse, a résztvevő szeretet által egy pillanat alatt átváltozhat Krisztus követésévé a halálba és a megdicsőülésbe. Belépéssé a királyi paloták "gyönyörűséges kertjébe", a paradicsomba - ezzel a perzsa eredetű szóval illeti Szent Lukács Jézus égi országát.

A jámbor hagyomány Dismas néven tiszteli. Ő a haldoklók védőszentje. A szent lator, akit maga Jézus avatott szentté.

Életében sok rosszat tett. De most, élete mélypontján elhitte, hogy Jézusnak van egy csodálatos országa, remélte, hogy bűnei ellenére őt is befogadja, szeretetből megsajnálta az ártatlan szenvedőt, és pártját fogta a másikkal szemben. Jézus pedig megbocsátott neki, és lelkét betöltötte a megszentelő kegyelem.

Aztán Jézus meghalt. A jobb lator most már teljesen egyedül maradt. Végre jöttek a katonák, és összetörték lábszárait. Elkezdődött az agóniája. Teste meg-megvonaglott, majd görcsbe merevedett. Nem bírt lélegezni. Egészen elkékült. Teste ívben megfeszült: beállt a tetanuszgörcs. Végül elájult, tagjai elernyedtek. Szíve csak néha dobbant egyet-egyet. Már nem élő test, még nem halott tárgy.

Egy pillanatra magához tér, felnyitja szemeit. Fejét nem tudja megmozdítani, sem elfújni arcáról a legyeket. Agyán átfut egy gondolatfoszlány: itt vagyok nyilvánosan megszégyenítve, ég és föld, élet és halál között.

Mint a gólya, amely hosszú ácsorgás után leteszi a lábát és meglebbenti szárnyát: még egy csapás és a levegőben van. Nemsokára már együtt lesz Jézussal az ő országában.

A bámészkodók nem tudják, hogy ebben az összeroncsolt, nyomorult testben már Isten rejtőzik, mint az oltáriszentség egy földre ejtett és eltaposott áldoztatószelencében.

Bajban ismerni meg, ki az igazi jó barát - tartja a közmondás. Ő volt a legigazibb barát. Példaképünk mindörökre.

Dismas, a szent lator.

Kuklay Antal

Pilinszky János

SZENT LATOR

Törőcsik Marinak

Akkorra már belepték a legyek

túl az agónián

túl a tetanuszon,

és messze túl szögeken, sebeken

se tárgy, se test

nyilvánosan

között

se ácsorgás

(behorpadt szentségtartó),

se röpülés

barát,

barátság mindörökre.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu