Nem lehet ugyanúgy folytatni...

Herdics György a négyezer lelket számláló, szinte maradéktalanul magyar és katolikus falu, Nádszeg (Trstice) plébánosa, a Remény című katolikus hetilap főszerkesztője.

Komárom

Alig egy hónapja immár harmadszor járt a pápa Szlovákiában. A médiumok erősen támadták a pápalátogatást. Az első alkalommal óriási volt az eufória, másodjára már voltak fanyalgó hangok is, most pedig a szlovákiai sajtó nagyobbik része azt visszhangozta: Miért jön a pápa? Sokba kerül - és így tovább...

- Tegyük hozzá: ez a liberális és baloldali sajtó hangja volt, amely itt is erősebb, mint a katolikus híveké - mondja Herdics György. - Nyilván politikai megfontolások is meghúzódtak emögött. Az utóbbi tíz esztendőben statisztikai adatok szerint is nőtt a hívek száma, az egyháznak van bizonyos társadalmi súlya, befolyása. Vannak, akik nem akarnák, hogy az egyház tovább erősödjék.

A szlovákiai hívek örömmel várták a pápát, köztük mi, magyar katolikusok is. Ám ki kell mondanunk: a Szentatya a szlovákokhoz jött: mi, itteni magyarok nem juthattunk a közelébe. A rozsnyói szentmisén egy olvasmány és néhány könyörgés szólt magyarul, valamint a pápa néhány magyar nyelvű mondata, amely lényegében türelemre intett minket.

Igaz, nem is magától a Szentatyától kell várnunk, hogy a felvidéki magyarság egyházi helyzetében érdemi változás következzék be. A legfontosabb kérésünk - hogy magyar püspökünk legyen - "alulról jövő kezdeményezésnek" számít, az egyház pedig mint intézmény hierarchikus. A csapdahelyzet lényege, hogy egy magyar püspök lehetne az, aki "megfelelő szinten" tudná képviselni ügyünket: tehát mivel nincs magyar püspökünk, szóba se jön, hogy magyar püspökünk legyen...

Semmi remény?

- De, van remény. A fiatalabb generációban láthatóan kevesebb már az előítélet. A fiatalabb értelmiség körében is ezt tapasztalom. És a hétköznapi életben ugyancsak. Az Európai Unióhoz történő csatlakozástól ebben a vonatkozásban sokat várunk.

Ellenérvként gyakran halljuk, hogy a szlovákiai magyarok lelkipásztori ellátása megoldott.

- Érdekes állítás... A szlovákiai magyar papi utánpótlás kérdése például nagyrészt megoldatlan. A Pozsony-nagyszombati Főegyházmegyébe egyszerűen nem veszik vissza azokat a papnövendékeket, akik magyarországi szemináriumokban tanulnak. Hasonló az anyanyelven történő továbbképzések kérdése is. Talán mert sokan még mindig valamiféle nemzeti elkülönülést látnak ezekben, pedig csak a számunkra legjobban érthető nyelven, az anyanyelvünkön akarunk katolikusok lenni. A II. vatikáni zsinat elismerte és szorgalmazta a népnyelv használatának jogát, s ez nemcsak a liturgiára értendő, hanem a vallásos élet egészére. A papnak itt az is hivatása, hogy ne csak vallásosságukban, hanem nemzeti identitásukban is erősítse a híveit. Ha ez utóbbit föladnánk, hiszem, hogy az előbbi feladatunk kárát látná: a közömbössé válás folyamata az egész személyiséget rombolja...

A helyi egyház vezetését megnyugtathatja az a tény, hogy a környező országokhoz képest itt tele vannak a templomok...

- A szekularizáció nagy hulláma még nem ért ide, de láthatóan közeledik: a nagyobb városokban érzékelhetően csökken a templomba járók száma. Hamarosan be kell látni: nem lehet ugyanúgy folytatni, ahogyan eddig csináltuk. Ez vonatkozik a hagyományos pasztorációra és a helyi egyházon belüli mai állapotokra is.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu