Lábady Tamás

Ne csak lelke, de szíve is legyen

Alighanem mindenki, aki Európa múltjáról és jövőjéről egy kicsit is mélyen gondolkodik, eltűnődik azon, hogy az Európa-eszme hazátlanok lakótelepévé, arrogáns birodalommá vagy közös házzá épül-e fel, amelyben az életet a szolidaritás, a tolerancia, a szeretet és nem az egymást gyilkoló verseny, az "ökonómia terrorja" irányítja.

Mivégre az Európa-ház? Mi egyáltalán Európa és milyen legyen? Milyen Európát akarunk?

Az Európai Közösség megalapítói hívő keresztények voltak. Közülük Robert Schuman a még felépítendő európai közösségről szólva leszögezte, hogy az "nem fog hasonlítani sem valamely birodalomhoz, sem a Szent Szövetséghez, hanem a nemzetek közötti kapcsolatokra kiterjedő demokratikus egyenjogúság alapján áll majd", ugyanakkor nyomban hozzátette, hogy "a demokrácia pedig az Evangélium lényegéből fakad, mert mozgatóereje a szeretet". Másutt pedig arról írt, hogy "a demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz, mert a keresztényellenes demokrácia karikatúra, amely vagy zsarnokságba vagy anarchiába süllyed".

Habsburg Ottó írja az Europa ohne Gott (Európa - Isten nélkül) című munkájában, hogy egy keresztény hagyományok és Isten nélküli közös Európa voltaképpen nem más, mint a történelem második nekifutása a képtelen bábeli torony felépítésének.

És hadd idézzem még az EU Bizottsága volt elnökének, Jacques Delors-nak a gondolatát, aki azt mondta, hogy "ha nem sikerül az elkövetkező tíz évben lelket és mélyebb értelmet adnunk Európának, akkor hosszú távon eljátszottuk az európai egyesülés esélyeit".

Az az Európa, amely önmagát egyedül gazdasági céljain keresztül határozza meg, amelyben szinte kizárólag az ökonómiáról esik szó, piacokról, kereskedelmi áramlásokról, szolgáltatásokról, tőkéről és munkáról, intézményrendszeri, szervezeti kompatibilitásról, az nem a történelem során kialakult Európa-tudat és Európa-eszme jelenkori megfelelője, és nincs is összhangban az itt élő ember Európa-credójával.

El kell tehát jutni a felismeréshez, hogy Európa szellemisége, lelke, kultúrája, társadalmi, politikai és jogi eszmevilága mélyen a zsidó vallással közös örökségre támaszkodó és a görög-római kultúra szellemi hagyományaiból merítő kereszténységben gyökerezik. Senki sem tagadhatja tehát, hogy a kereszténység Európa géniusza.

Én azonban azt is hozzátenném, hogy a közös Európába nemcsak lelket kell lehelnünk, hanem Európának új szívet kell formálnunk. Mert a bővülő Európának - egyre inkább úgy tűnik - nincs emberszíve. Teljesen kézenfekvő, hogy Brüsszel, Strasbourg és Luxemburg nem élő organizmusok, hanem műszívek, amelyek csak más energiaforrásokból táplálkozva képesek lélegeztetni az integrációt. A közös Európának azonban emberszív kell, olyan, amelyben a személy méltósága, az élet akarása és tisztelete, az alázat, a hűség, a szeretet és az egymás iránti szolidaritás pulzál. Ezek a szív mélyéből fakadó isteni és emberi erények lehetnek csak alkalmasak arra, hogy szilárdan és tartósan összekovácsoljanak bennünket, hogy egy új közös európai társadalom pillérei legyenek.

A kibővült európai társadalom új szíve pedig nem lehet más, mint a család.

Látnunk kell, hogy a szív nélküli, azaz a család nélküli európai társadalom rémisztő jövőképe nyomában csak zűrzavar, káosz, az európai, végső soron az egész emberi civilizáció eltűnése és pusztulás következhet.

A család halála ugyanazt jelentené az európai társadalomban, mintha a gravitáció megszűnne a világegyetemben. Mintha a galaktikák szétforgácsolódnának, és lassan a végtelen tér nyelné el azokat.

Meg kell tehát találnunk vagy meg kell teremtenünk a közös Európa emberszívét. Ez a szív a család, és annak létalapja, a házasság a természet törvényéből forrásozik, és ebből következik, hogy a család nemcsak természetes, hanem elsődleges közösség is, amely elsőbbséget élvez minden más közösséggel, így az állammal, az Európai Unióval vagy akár annak bürokráciáival szemben is.

Konkrét cselekvési programunk csakis az lehet, hogy Európának új, keresztény szívet formáljunk, amelyben az élet tisztelete és az evangéliumi szeretet pulzál, ahol ajándék voltunk újrafelismerésével és Istennek a házasságról és a családról szóló tervének a belénk itatásával tudunk majd mind többen egymás felé fordulni, egymást folyamatosan megérteni és elfogadni, ahol tudatában vagyunk istengyermekségünknek, ahol hitvestársakként nagylelkűen tudjuk ajándékozni és fogadni az életet, amely a szerelemből sarjad, ahol gyermekeink elé éljük a szeretetben való növekedés lehetőségét, és bizonyítjuk, hogy a szerelem és a hűség mind tovább és tovább növelhető, sőt újrateremthető, ahol az európai önzés bűneinek tevékeny megbánóiként majd élenjárunk, és megtörténik az igazi nagy - európai léptékű - kibékülés a teremtett világgal, mindenkinek egymással és mindenekelőtt önmagunkkal. Ilyen szív kell Európának, és akkor lehet valósággá az európai álom.

(A szerző bíró, 1990-től 1999-ig az Alkotmánybíróság bírája, lapunk szerkesztőbizottságának tagja.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu