Sík Sándor

Búcsú a szavaktól

(részlet)

Szavak, szavak, búcsúzom tőletek,

Egymás után, mint halni készülő

Fiaitól az árvuló szülő,

Mindennap egy-egy új szót temetek. (...)

Szülötteim s szolgáim voltatok,

És én szolgátok és királyotok:

Mint pénzeire a király nevét,

Reátok vertem arcom bélyegét.

S most hűtlenek, csalfák, kegyetlenek,

Egymás után elhagytok engemet.

Hasztalan hívlak, hasztalan kereslek,

Elhal a visszhang, a barlang üres lett.

Állasz az oltár lépcsőjén magad

És idézed a szentelt szavakat,

S csak tátogat szegény memóriád;

A néma ördög vigyorog reád.

Dobban a szíved, írnál, mondanál,

S a toll kezedben reszketni megáll,

Megzördül rajt egy látatlan bilincs, -

Nézel, utána, annak, ami nincs.

Hát így maradtál, - de jó ez neked:

Beszéltél hetven évig eleget.

S ha most a szó kegyelme elhagyott,

Gondolj szó nélkül szépet és nagyot.

Nézd ama bölcs hajdani remetéket,

Kik kinőtték az emberi beszédet,

S elvonulván barlangjuk éjjelébe,

Némán merültek a Lét tengerébe,

Csak egy, csak egy szót, csak azt

ne feledjed:

Őbenne hallod az Egyetlenegyet

S Újra tanulsz beszélni általa,

A Szót, a Szót, mely kezdetben vala.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu