Egy orchideanemzetség névadója

Beszélgetés Horvát Olivér Adolf botanikussal, ciszterci tanárral

A kilencvenöt éves Horvát Olivér Adolf, a Mecsek flórájának nemzetközileg is elismert kutatója, Pécs város díszpolgára, a biológiai tudományok doktora, a Pécsi Tudományegyetem címzetes egyetemi tanára, Széchenyi-díjas gimnáziumi biológiatanár, a Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztályának egyik alapítója, Jávorka Sándor-díjas botanikus, ciszterci rendi szerzetes, 1948-tól a Szent István Akadémia tagja, számos kitüntetés birtokosa. Kilencvenedik születésnapja alkalmából ausztriai kapcsolatai miatt Clusius-díjban részesült. Jelenleg aktív szerepet vállal a Szent István Akadémia újjászervezésében. Ma is bővelkedik élményekben, nem fukarkodik a szavakkal, memóriája kitűnő. Tanítványai szerint nem véletlen, hogy a Helleborus odorus - egyik kedvenc mecseki növényünk, az illatos hunyor - és Horvát Olivér monogramja egyformán H. O.

Ön szerzetes, pap, tanár és botanikus. Hogyan választotta hivatását?

Az első döntésem az volt: pap leszek, már gyerekként papost játszottam. Négy évvel idősebb néném és a barátnői jöttek hozzám "gyónni". Ami a botanikát illeti, először az általános biológia érdekelt. Édesapám törvényszéki orvos volt Debrecenben, ő járatta a Természettudományi Közlönyt. E folyóiratot lapozgatva döntöttem el, hogy biológus leszek.

Hogyan alakult a papi és biológusi hivatás összefonódása?

Egy tanító rendben lehetséges ez leginkább. Debrecenben, a piaristákhoz jártam középiskolába, nagyon jó tanáraim voltak, én mégis a cisztercieket választottam. Lehet, hogy ha a ciszterciekhez jártam volna, akkor most piarista lennék... 1924-ben kerültem Zircre, 1929-ben szenteltek pappá. A Pázmány Péter Tudományegyetemen, a természetrajz-vegytan szakot egy év kedvezménnyel végeztem el.

Hogyan került ezek után Pécsre?

Azért választottam a pécsi egyetemet, mert ezenkívül csak Pesten volt általános biológia az orvosi egyetemen, én pedig nem akartam orvos lenni. Így hát kérésemre a zirci apát Pécsre nevezett ki gyakorló tanárnak. Egy év után letettem a filozófiai és a pedagógiai vizsgát. Pécsett, a Gorka Sándor vezette tanszéken kiderült, hogy elméleti kutatásokra kaptam lehetőséget, közben vezetője lettem a Nagy Lajos Gimnázium gyönyörű szertárának, amelynek alapját egy kitűnő tanár elődömnek, Majer Móricnak a mecseki flóra tanulmányozása során létrejött gyűjteménye adta. Ennek rendezése közben ismertem meg Jávorka Sándort, a Nemzeti Múzeum növénytárának vezetőjét, aki biztatott: legyek Majer Móric munkálkodásának folytatója. Ekkor elhatároztam, hogy Jávorka kedvességét, amellyel engem, kezdő tanárt elhalmozott, úgy fogom viszonozni, hogy én is hasonlóan viselkedem majd a hozzám fordulókkal. Azt hiszem, ez sikerült is. Talán ezért kapta a nevemet egy, az Andokban élő orchideanemzetség - Horvatia andicola - egykori tanítványom, Garay László jóvoltából, aki a háború után sodródott Amerikába, és lett a világ egyik legkiválóbb orchideakutatója.

Így lett Ön is a mecseki flóra elmélyült kutatója...

Nagy-Magyarországon volt négyezer virágos növény, csonka Magyarországon ezerötszáz és a Mecsekben ezer. A Mecsek növényzete tehát elég gazdagnak mondható. Eleinte a ciszterci rend kiadásában jelentek meg munkáim, egyik népszerű kiadvány a Mecsek virágairól szóló könyvecském, ennek új kiadását Csapody Vera botanikus-festőművész színes akvarelljei illusztrálják. Tudományos publikációk mellett számos világkonferencián vettem részt Európa szinte minden országában, de Japánban és az Amerikai Egyesült Államokban is. Életművem 1972-ben, hatvanöt éves koromban jelent meg német nyelven, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával. A Die Vegetation des Mecsekgebirges und seiner Umgebung című monográfiámról mintegy húsz országban közöltek méltatásokat, s attól kezdve számos külföldi és belföldi kutató keresett fel, hogy megismerhesse a Mecsek növénytársulásait.

A Széchenyi-díjat természetvédelmi munkálkodásáért kapta...

A természetvédelemnek szép szólamai vannak, kevés gyakorlati következménnyel. Még nem nagyon hallottam, hogy valakit ritka virágok pusztításáért megbüntettek volna nálunk. A figyelmeztetést nagyon komolyan kell venni: nem szabad tönkretenni a természetet, mert az aztán visszavág, de kegyetlenül! Az ifjúságot a természet szeretetére kell nevelni.

Úgy tudjuk, ma is aktívan munkálkodik.

Mostanában leginkább a Szent István Akadémia újjászervezése köt le, amelynek egyik teljes jogú, élő tagja vagyok. 1948-ban választottak be, az utolsó pillanatban, azután az ismert okok miatt megszüntették. Most kiderült, hogy a jogfolytonosság feltétele, hogy legyen az eredeti Szent István Akadémiának még élő tagja. Ez keresztény, elsősorban katolikus tudósok tudományos szervezete, amelybe csak elismert professzorok ajánlására nyerhetnek felvételt új tagok. Célja Szent István eszméinek és a magyar keresztény kultúrának az ápolása. Az újjászervezés számos gonddal jár: székházat kell keresni, szabályzatot kidolgozni, megszerezni a Magyar Katolikus Egyház vezetésének végleges jóváhagyását. Ezekért dolgozom.

Szabó Franciska

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu