LITURGIA

Törvény és üdvösség

Számunkra jelentős esemény, hogy Urunk hívására minden vasárnap megünnepeljük húsvéti misztériumát. Ezt nem nagy általánosságban tesszük, hanem a liturgia szövege mindig kiemel egy gondolatsort, amelyet a Szentírás tanítása még teljesebbé tesz.

A mise kezdőénekében (Introitus) a zsoltáros hirdeti meggyőződését: Irgalmasságodban reménykedem, Uram. Szívem ujjong üdvözítő jóságod miatt, jótéteményeiért dicsőítem az Urat (Zsolt 12,6). Ehhez csatlakozunk, mert mögöttünk van egy hét minden gondjával, küszködésével, örömével és bánatával. Alázatos szívvel felismerjük, hogy bűnösök voltunk, mégis reménnyel tölt el az Úr házában való tartózkodásunk.

A könyörgő egyház a múlt tapasztalataiból a jövő reménye felé fordít imádságával. Nem kér mást, mint az Úr segítségét, hogy szem előtt tartsuk törvényeit, és azt életünkkel megvalósítsuk. Erről nem fenyegető módon gondolkodik, hanem nagy reménységgel. A mindennapi életben tapasztaljuk, hogy az emberek nagy része, ha e szót meghallja, azonnal szabadságának korlátozására gondol, és bárki legyen is a törvényhozó, inkább negatív véleménnyel van róla. A hívő embernek tudnia kell, hogy az örök Törvényhozó az életét akarja megmenteni.

A felajánló könyörgésben már elfelejtjük bűnös voltunkat, mert a legegyszerűbb adományok - a kenyér és a bor - az oltáron vannak, és ezzel jelenvaló lesz rövidesen Urunk egyetlen, örök érvényű áldozata. Megmutatkozik ennek kettős irányultsága: az Isten dicsősége, de a mi üdvösségünk is. Nem is kívánhatunk mást, mint Urunk, Jézus Krisztus jelenlétével a Mennyei Atyát dicsőíteni, és az üdvösség elnyerésében bizakodni.

A liturgia történetéből tudjuk, hogy az első századok húsvéti vigíliáin az újonnan megkereszteltek az Úr asztalához járulva a 22. zsoltárt énekelték: Az Úr az én pásztorom. Velük ezen az éjszakán csodálatos dolog történt: megtört a bűn hatalma fölöttük. Mi pedig ma a zsoltárossal együtt már azért ujjongunk, hogy elbeszélhetjük öszszes csodáit. A legnagyobb csoda, hogy néhány pillanat múlva az Úr terített asztalának vendégei leszünk.

Nagy dolog ez? Fenséges esemény? Mindenképpen, mert földi életünk következő hetében reménnyel tölt el bennünket Urunk jelenléte, akit magunkhoz vettünk. A tekintetünket azonban még előbbre irányítjuk: az örök üdvösségre, amelynek záloga a Krisztussal való mai találkozásunk is.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu