HOMÍLIAVÁZLAT

Jól élni a jelen pillanatot

Egy idős, bölcs szerzetes egy alkalommal a következőket rótta föl hallgatóinak: "Ti sohasem azt teszitek, amit kellene: amikor fekszetek, már gondolatban ültök. Amikor ültök, már gondolatban álltok, amikor álltok, már gondolatban szaladtok".

Valóban sok igazság van ebben, s erre utal Izajás próféta is az olvasmányban: "Már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne az elmúlt dolgokra figyeljetek." Nagy kísértés minden kor embere számára, hogy a múlt fájdalmain tépelődjön, újra és újra felszaggassa a régi sebeket, és így a könnyei miatt nem veszi észre az előtte lévő, hozzá beszélő Istent. Az evangélium is azt kéri, hogy a jelen pillanatban éljünk. Csak "mára" kéri a kenyeret az Atyától Jézus, és azt mondja, "elég a mának a maga baja". Szent Antal apát szerint: "ma" újrakezdeni, a szív tisztaságában és Isten akaratának való engedelmességben.

Az egyetlen idő, amely fölött rendelkezhetünk, a jelen pillanat. A múlt már elmúlt, a jövőről nem tudjuk, egyáltalán bekövetkezik-e. Ha a jelenben élünk, jól fogjuk élni a jövőt is, amikor majd jelenné lesz.

Isten szeretete mindennap újrateremti a világot, mindennap egy új arcát mutatja meg nekünk. Ha a múltban élünk, nem vesszük észre a jelen pillanatban hozzánk lépő Isten ajándékát. Az is lehet vakságunk (bénaságunk) oka, ami meggátol, hogy jól éljük a jelent, hogy más köti le a szívünket, nem vagyunk szabadok Isten számára. Egy madarat teljesen mindegy, mivel kötök egy fához: erős lánccal vagy vékonyka cérnaszállal, a lényeg ugyanaz: az a madár nem szabad. Bénaságom, vakságom oka, amely megakadályoz abban, hogy szabad legyek az Istennek, lehet kicsi vagy nagy bűn, egy régi fájdalom vagy harag, a lényeg, hogy megkötöz és elvágja a hozzá vezető utamat.

Isten újra és újra kihívások elé állítja azt, aki átadta neki az életét és rábízta magát: "Íme, valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van, nem látjátok"? Van-e bennem bátorság, Istenre figyelés, hogy elinduljak ezekre az új utakra?

Az evangéliumban ezt a bénát, aki képtelen a saját erejéből felkelni megkötözöttségéből, betegségéből, kell, hogy a barátai elvigyék Jézushoz. De neki sem lehetett könnyű megtenni az első lépést Jézus felé: otthagyni az otthont, kimozdulni a négy fal biztonságából, vállalni az utca mutogatását. Valóban, ahhoz, hogy meglássa Isten csodáját, neki is meg kellett tenni a saját lépését. Jézus megérinti sebzettségében, és először ott gyógyítja, ahol betegebb.

A mai vasárnap olvasmányai meghívnak arra, hogy éljem jól a jelen pillanatban Isten akaratát, ne a múlt sebeit fájlaljam, ne a bizonytalan jövőt fürkésszem, a jelenben tegyem meg pillanatról pillanatra azt, amire Isten szeretete újra és újra meghív, és akkor életemben folyamatosan fogom tapasztalni a csodákat, melyeknek azok a részesei, akik a Mester lábainál ülnek, és hallgatják őt.

Gáspár István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu