Uj Ember

2003.01.05
LIX. évf. 1. (2840.)

25 éve érkezett haza
a Szent Korona

Főoldal
Címlap
A szeretet lehet a béke kovásza
Új nemzetközi erkölcsi rendet sürget a pápa
Európai találkozó Párizsban
Roger testvér: Isten csak szeretni tud
Államfői beavatkozás a jogbiztonságért
Mentsük át az ünnepet a hétköznapokba!
Vissza vagy előre?
Lelkiség
"Láttuk csillagát"
SZENTÍRÁS-MAGYARÁZAT
G+M+B
HOMÍLIAVÁZLAT
Urunk megjelenése
LITURGIA
"Ezt a kincset cserépedényben őrizzük"
(Részlet a 2003. januári életigéből)
Új esztendő kezdetén
Kezdd velem!
A hét liturgiája
(B év)
Katolikus szemmel
Úton a háromkirályokkal
Ölni szavakkal is lehet
Valóban keresztény-e Európa?
A hűtlen emlékezet
Laktanyai találkozások papnövendékekkel
Emlékek az 1970-es évekből
Élő egyház
Magyarként a pápa és a világegyház szolgálatában
Ternyák Csaba tíz éve főpásztor, és öt éve dolgozik a Vatikánban
Vallásosság és érett személyiség
Süle Ferenc pszichiáter valláslélektani szemináriuma
A gyermekek és a fiatalok védelmében
A szegedi ferences közösség nyilatkozata
Élő egyház
Mit várok az új évtől?
Európa: igen - háború: nem
Az Olvasó írja
A gesztusok mögött...
Könyvespolc
A teremtett világ misztériuma
Dózi bácsi
Fórum
Szent László lovának patkóját rejtette a föld
Somogyvár kántor polgármestere
A cserkészek huszadik világtalálkozója
Magyar fiatalok a thaiföldi dzsemborin
Múlt és jelen ölelésében
Kilencvenéves a Magyar Cserkészszövetség
Fórum
Az elmúlt esztendő egyházmegyéink életében I.
Esztergom-Budapest
Fórum
Most teljesül be a rendszerváltozás
Beszélgetés Balázs Péter integrációs államtitkárral
A csatlakozás - és az egyházak
Márfi Gyula érsek az egységről és a dialógusról
Ifjúság
A vallásos kétely pszichodinamikája
A vallásos kétely hét formája
Szó-nyomorúság
Rejtvény
Tizenkét év felettieknek
Kultúra
Csanád Béla verseinek margójára
Mise, tömjén
Tíz mondat gyógy-gondolatokról
A szeretet fája
Fehér dal
Mozaik
A szolidaritás jelei
Életvédő zarándoklat Budapesten
Az Országházban "feladata" van...
Huszonöt éve itthon a Szent Korona
Mi kerül Szent János poharába?
A magyarság szellemi múzeumában
Böjte Csaba a Magyar Örökség-díjasok között

 

Mi kerül Szent János poharába?

A szőlőtő, szőlővessző, a bor mint szimbólum végigvonul a Szentíráson, a lelkiek világába vezetve a természet képeit. A szőlőtermelés és a lelki "beérés" folyamatát különös módon a mindennapi gyakorlatban élik meg a Tokaj környéki Mádon a katolikus egyházközség hívei.


A szőlőtermelés az életet jelenti ezen a vidéken. A szőlő nemcsak italunk, hanem mindennapi kenyerünk is, mondja Darvas László mádi plébános. Közössége szőlőterület birtokosa, amely lelki és anyagi vonatkozásban is fontos az egyházközség életében. Ezenkívül a falu borászattal foglalkozó gazdái a szüret után tőkén maradt szőlőt az egyházközségnek adományozzák. Erről a területről 150-250 hektoliter mustot nyernek, amely az egyházközség apraja-nagyja - csaknem száz lelkes hívő - munkáját igényli. A közös szüret, amely félig munka, félig ünnep, hagyomány a faluban. A jó hangulatban borkóstolásra is sor kerül, táncra is kelnek az emberek, és a bordalok, nótázások, rigmusok sem maradhatnak el.

A szüret általában az első fagyokkal befejeződik. László atya azonban december elején hívja össze az embereket a nagy munkára, amikor a szőlő már legalább tízszer megfagyott. Ez a lehető legjobb minőségű anyag. A többszöri fagyás-olvadás következtében az általában 20-21 fokos szőlő, 24-25 fokos lesz. Egy liter hatputtonyos aszú tartalmaz 150-180 gramm szőlőcukrot. A többször megfagyott szőlőben ez a mennyiség jóval 180 gramm fölé emelkedik. Így készül a különleges karakterű aszúeszencia, amely kereskedelmi forgalomban nem kapható. Ezért az a mondás járja, hogy a mádi egyházközség borának nincs párja.

A hagyomány szerint december 27-én "Szent János poharából" isszák a megáldott bort. A plébános elmondja, hogy bortermelésük célja kizárólag az egyházi közösségek ellátása miseborral. Munkájukkal a Dunán inneni rész biztosítva van.

A szőlőtermelés életfeltétel ezen a területen. A hívő emberek úgy kezelik a szőlőt és úgy fogyasztják a bort, mint Isten ajándékát. Ez önmagában egyfajta lelki életet jelent, hiszen a munka által az ember szoros kapcsolatban áll az ajándékozó Istennel, és saját értékeinek megteremtésével, növelésével igyekszik adományait viszonozni.

László atya a bor tisztelőjeként annak kultúrájából is igyekszik ízelítőt adni az odalátogatóknak. A kiállítóteremmé alakított borospincében a borkóstolást az Európa és a világ legtávolabbi tájain honos borokat bemutató gyűjteménye teszi még érdekesebbé.

Kovács Ágnes

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu