|
|
Mi kerül Szent János poharába? A szőlőtő, szőlővessző, a bor mint szimbólum végigvonul a Szentíráson, a lelkiek világába vezetve a természet képeit. A szőlőtermelés és a lelki "beérés" folyamatát különös módon a mindennapi gyakorlatban élik meg a Tokaj környéki Mádon a katolikus egyházközség hívei.
A szőlőtermelés az életet jelenti ezen a vidéken. A szőlő nemcsak italunk, hanem mindennapi kenyerünk is, mondja Darvas László mádi plébános. Közössége szőlőterület birtokosa, amely lelki és anyagi vonatkozásban is fontos az egyházközség életében. Ezenkívül a falu borászattal foglalkozó gazdái a szüret után tőkén maradt szőlőt az egyházközségnek adományozzák. Erről a területről 150-250 hektoliter mustot nyernek, amely az egyházközség apraja-nagyja - csaknem száz lelkes hívő - munkáját igényli. A közös szüret, amely félig munka, félig ünnep, hagyomány a faluban. A jó hangulatban borkóstolásra is sor kerül, táncra is kelnek az emberek, és a bordalok, nótázások, rigmusok sem maradhatnak el. A szüret általában az első fagyokkal befejeződik. László atya azonban december elején hívja össze az embereket a nagy munkára, amikor a szőlő már legalább tízszer megfagyott. Ez a lehető legjobb minőségű anyag. A többszöri fagyás-olvadás következtében az általában 20-21 fokos szőlő, 24-25 fokos lesz. Egy liter hatputtonyos aszú tartalmaz 150-180 gramm szőlőcukrot. A többször megfagyott szőlőben ez a mennyiség jóval 180 gramm fölé emelkedik. Így készül a különleges karakterű aszúeszencia, amely kereskedelmi forgalomban nem kapható. Ezért az a mondás járja, hogy a mádi egyházközség borának nincs párja. A hagyomány szerint december 27-én "Szent János poharából" isszák a megáldott bort. A plébános elmondja, hogy bortermelésük célja kizárólag az egyházi közösségek ellátása miseborral. Munkájukkal a Dunán inneni rész biztosítva van. A szőlőtermelés életfeltétel ezen a területen. A hívő emberek úgy kezelik a szőlőt és úgy fogyasztják a bort, mint Isten ajándékát. Ez önmagában egyfajta lelki életet jelent, hiszen a munka által az ember szoros kapcsolatban áll az ajándékozó Istennel, és saját értékeinek megteremtésével, növelésével igyekszik adományait viszonozni. László atya a bor tisztelőjeként annak kultúrájából is igyekszik ízelítőt adni az odalátogatóknak. A kiállítóteremmé alakított borospincében a borkóstolást az Európa és a világ legtávolabbi tájain honos borokat bemutató gyűjteménye teszi még érdekesebbé. Kovács Ágnes
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||