A hűtlen emlékezet

Megsárgult régi lapokat olvasgatva tűnt elém Schlauch Lőrinc váradi püspök neve. Épp egy évszázada, 1902-ben hunyt el. A Simor János vezette püspöki kar egyik legnagyobb alakja volt, "olyan talentum, amelyet egyetlen kormány sem ignorálhatna" - írta a Magyar Szalon. Jogász volt, filozófus, szociológus, kultúrtörténész, szenvedélyesen érdeklődött kora tudományos eredményei iránt, s ha némelyikről úgy érezte, hogy ellentétes az egyház tanításával, síkra szállt, tanulmányokban fejtette ki ellenvéleményét. A katolicizmus igazságairól azt fejtegette, hogy azok fölötte állnak a társadalmi és a politikai változásoknak.

A korabeli lapok - még a liberális meggyőződésűek is - egyhangúlag méltatták kiváló szónoki tehetségét. A Szent István-napi ünnepségek vezérszónokaként a jelen lévő Eötvös József elragadtatását is kivívta. Széles körű tudása és megnyilatkozásainak lebilincselő ereje segítette először a szatmári, majd a váradi püspöki székbe.

Mégsem az adatok teszik érdekessé alakját, hanem az a mód, ahogy beleilleszkedett korába, és tehetségével, céltudatosságával és erkölcsi emelkedettségével formálta is azt. Elsők között ismerte föl, hogy a közéletben csak akkor képviselhető eredményesen a katolicizmus, ha megfelelő szervezeti kereteket épít ki magának, s azok között mozgósítani tudja a hívők széles rétegeit. Hogy közéleti vállalásait eredményesen teljesíthesse, rendszeresen tanulmányozta a legújabb szakirodalmat. "Dolgozószobájában a legnépszerűbb könyvek feküsznek halomban - írta méltatója -, ott látjuk az európai könyvpiac legérdekesebb újdonságait. Még a friss nyomdafesték szaga is megérzik rajtuk. S a püspök nem csak átolvassa, hanem jegyzetezi is ezeket, s folyton lépést tart a kor irodalmi mozgalmaival is."

Az 1861-ben alapított Szent László Társulat élén elsőnek vetette föl a nyugvópontjára azóta sem jutott csángó kérdést. Mint ismeretes, a társulat a Bukovinába és Moldvába áttelepült katolikus magyarok lelki és testi gondozását, segítését tekintette elsődleges feladatának, utóbb a keleti missziók ügyét is felkarolta. A váradi püspök anyagiakkal is segítette e célok megvalósulását, "erszénye mindig nyitva áll, ha nagy nemzeti célok érdekeiről van szó".

Nagyváradi püspöksége idején szenvedélyes egyházpolitikai harcok folytak, az egymást felváltó liberális érzelmű kormányok az élet legkülönbözőbb területein igyekeztek csökkenteni az egyház közéleti súlyát, aláásni tekintélyét. Nyilvánvalóvá lett, hogy a katolicizmus eredményes védekezéséhez belső reformokra is szükség van. Ezeket elsősorban Prohászka Ottokár nevével és működésével kapcsoljuk össze, de Schlauch Lőrincnek is jelentősek az érdemei előkészítésében, hiszen a különböző katolikus közművelődési egyesületek működésének jelentőségére irányította a figyelmet, s pályafutása során a keresztény hagyományok továbbéléséért is rengeteget tett. (A nagyváradi Szent László-szobrot az uralkodó halála nyolcszáz éves évfordulójára káptalanjával ő emeltette.) Méltán lett halála előtt kilenc évvel bíboros, s megérdemli, hogy tisztelettel idézzük vissza alakját.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu