Nógrádi László

Úton a háromkirályokkal

Több mint két ezredévvel ezelőtt útra keltek a háromkirályok, hogy hódoljanak a gyermek előtt, s drága kincsekkel; arannyal, tömjénnel, mirhával halmozzák el őt. Idegen tájakon, vad, ellenséges népeken küzdötték keresztül magukat, hogy eljussanak Betlehembe, leboruljanak a Kisded előtt, s hitben erősödve, lélekben gyarapodva térjenek vissza távoli hazájukba. Csillag vezette őket útjukon Betlehemig. Szilárd hittel követték fényét, s nem csalatkoztak: a csillag megmutatta nekik a jó irányt, a helyes utat, a járhatót.

Ilyenkor, vízkereszt ünnepén, elgondolkodom, hogy mi, XXI. századi vándorok, akik az egykori háromkirályokhoz hasonlóan keressük a Kisdedet, milyen tanácsot kérhetnénk napkelet bölcseitől. Mi mást is kérhetnénk, asszonyok és férfiak, tudósok és tudatlanok, restek és igyekvők, mint vezérlő csillagot? Vagy legalább egy kis fényt, belső világosodást, mely megmutatja a helyes irányt. Mert számosak és csábítóak a tévutak, s oly göröngyös, kanyargós, nehezen járható az igazi. A választás nehéz, a tét mérhetetlen. Segítsetek hát nékünk, Gáspár, Menyhért, Boldizsár, vándorló társaitoknak, a Gyermeket keresőknek, hogy miközben a tudós elmék vizslató tekintete egyre mélyebbre hatol az anyag szerkezetében a parányok felé, s egyre tágabban öleli fel a mindenség távlatait; a tudás mámora, a megismerés káprázata ne vakítsa el a bölcsesség mértéktartását, megfontoltságát, hogy a megismerésre való képesség gyönyörű adománya ne vezessen a teremtett világ elkorcsosulásához, pusztulásához. Adassék a tudatlanoknak tudás, a tudósoknak bölcsesség, a bölcseknek hatalom, a hatalmasoknak pedig erős akarat, hogy olyan úton vezessenek minket, mely a jövő távolában az ember és a természet harmóniájába torkollik. Segítsetek nékünk Gáspár, Menyhért és Boldizsár, hogy leljük meg az utat az örömhöz. Küldjetek nékünk tanítómestereket, akik útközben elmondják százszor, elismétlik ezerszer, s ha kell, szerte visszhangozzák az egész világon, hogy a soknál több az elég; hogy a mohóság útja a végtelenbe vész; hogy a törtető vágy szakadatlan perzselése kiszárítja az öröm forrását, megöli a percet, zsivajjal űzi el a csendet, s folytonos hajszával riasztja el a lélek benső békéjét. S fáradhatatlanul hirdessék, hogy a restek ópiuma, az irigység is csupán parázstánc egy végtelen ösvényen, mi nyugalmat nem terem. Keressetek hát nékünk, napkeleti bölcsek, tanítókat, kik az olcsó sikerek és önsorsrontó karrierek bálványimádóinak és irigyeinek tobzódása közepette is bátrak világgá kiáltani: az örömhöz csak annyi kell, hogy elmondhassuk, ennyi elég. Egy kevés arany a test és szellem táplálására, egy kevés tömjén a lélek ápolására, egy kevés mirha érzékeink gyönyörűségére.

Küldjetek nékünk Gáspár, Menyhért, Boldizsár szigorú bírákat, kik megszeghetetlen törvényekkel és szelíd erőszakkal igaz útra kényszerítenek minden asszonyt és férfiút. S végül józan törvénymondókat, kik örökre kőtáblákba vésik minden gyermek szent jogát a szeretetre, a gondoskodásra, az örömre, az útmutatásra, a megvilágosodásra.

S ha megtaláljuk...? Mi milyen ajándékot tennénk a Gyermek lába elé?

Tegyük elé hitünket, hogy elhisszük végre: mindannyiunknak megvan a saját küldetése e teremtett világban, Isten tervei szerint. Kinek-kinek a föld művelése vagy a szőlő metszése, s a kenyér sütése, a család összetartása, egy település közösségének szolgálata, országos feladatok felelősségének vállalása. Kérjük a közénk született Kisdedet, növelje bennünk a hitet, hogy megtaláljuk saját küldetésünket, és merjük vállalni azt.

Tegyük a jászol mellé reményünket, hogy mindazt, amiről életünk folyamán álmodtunk, és amiért kemény erőfeszítéssel annyit küzdöttünk, meg is tudjuk valósítani, de legalább gyermekeink, unokáink lelkében jó talajba hulljanak, s jó gyümölcsöt teremjenek.

S végül ajánljuk fel szeretetünket, hogy magunkban, szűkebb családi körünkben meg tudjuk teremteni a béke szigetét, és a szeretet ereje sugározza be kisebb-nagyobb közösségeinket.

"Hatalmas Ég, új Messiást küldj: Beteg a világ, nagy beteg!..." sóhajt föl Ady, s ma is annyian. Pedig egy új Messiás akár hamis is lehet. És nincs is szükség új Messiásra, hiszen a "régi is megtenné," ha hagynánk...

(A szerző Lenti város polgármestere, országgyűlési képviselő. Kezdeményezésére 2003. január 6-án Lentiben a "Város napja" alkalmából rendezett ünnepség keretében találkoznak a katonaidejüket ott töltött papok, lelkészek.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu