|
|
Márfi Gyula érsek Mentsük át az ünnepet a hétköznapokba! Újév ünnepének olvasmányai még jórészt karácsony ünnepét idézik. Figyelmünk középpontjában ott van még a jászolban fekvő betlehemi Kisded, akiben látható formában megjelent a láthatatlan Isten. Nem félelmetes uralkodói fenséggel érkezett, hanem a hűséges szolga alázatával; nem egy felnőtt ember tiszteletet parancsoló tekintélyével, hanem egy kisgyermek szeretetreméltóságával; nem büntető szigorral, hanem a bűnöst megmenteni akaró, érte halálba menni kész irgalommal. Lehet-e nemesebb célunk az új esztendőben, mint hogy kitárjuk szívünket az Istengyermek felé? Ha megpróbáljuk megőrizni magunkban az istengyermekség lelkületét, testvérei maradunk Jézusnak, átmentjük az ünnep lényegét hétköznapjainkba. Ne ütközzünk meg azon, hogy ma is a világgal dacolva, az árral szemben úszva tudunk csak hűek maradni Krisztushoz! Vállaljuk mégis bátran a közösséget vele, ne tegyük magunkévá azt az igénytelen, emberhez méltatlan életstílust, amelyet például egyes kereskedelmi tévécsatornák népszerűsítenek! Maradjunk közösségben Jézussal és Máriával, s a Szentlélek irányítása mellett utasítsuk el korunk tévtanításait, és Máriával együtt kövessük Jézust egészen a halálig, hogy vele lehessünk majd a feltámadásban is! Újév ünnepe a béke világnapja is. Közel negyven éve már, hogy ezen a napon a föld katolikus templomaiban a békéért imádkoznak. A keresztény ember jól tudja, hogy a béke nem csupán az erőviszonyok egyensúlyától, az anyagi érdekek összehangolásától függ. A béke Isten ajándéka. Kérhetjük-e a békét mástól, mint Jézustól, aki a Béke Fejedelme (Iz 9,5)? Könyöröghetünk-e máshoz, mint hozzá, aki - mint Szent Pál írja az efezusi levélben - "a mi békességünk" (Ef 2,14)? Ma Magyarországon egyesek sokat beszélnek a nemzeti egyetértés megteremtésének, "az árkok betemetésének" fontosságáról, ugyanakkor dühödten és kérlelhetetlenül gyalázzák politikai ellenfeleiket. Ezek az emberek azt hiszik, hogy ők a béke letéteményesei, és az általuk szabott feltételek teljesülése hozza majd el a békét. Mi azonban a békét nem tőlük, hanem Krisztustól várjuk, és az ő követésével akarjuk kivenni részünket a béke szolgálatából. Lelkünk mélyén igyekszünk megőrizni a krisztusi békét. Ez képesít minket arra, hogy ellenségeinkért is tudjunk imádkozni, ellenálljunk a bosszú kísértésének, a béke és a szeretet eszközei lehessünk közösségeinkben.
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||