"Péterfillérek"

Szolidaritásunk az egész Földet átöleli

Péter-Pálkor, illetve a rákövetkező vasárnap, vagyis idén június 30-án gyűjtötték templomainkban a "péterfilléreket". A tavalyi országos gyűjtés alkalmával huszonnyolcmillió forint gyűlt össze, amelyet a püspöki konferencia továbbított Rómába. Ma már kevesen tudják, pontosan mik is ezek a "fillérek".

Péter természetesen a pápát, a pápaságot jelenti, s a "péterfillér" a középkorban az egyházi adó egyik fajtája volt, amelyet több országban, köztünk hazánkban is évszázadokon át minden házra kivetettek.

Ez az adó nem a helyi egyház céljait szolgálta, hanem az egyház központjának, Rómának a működési költségeit fedezte.

A hívek nagylelkű adományai és az immár a világ szinte valamennyi helyi egyházában évente megtartott Péter-Pál napi gyűjtések most már kizárólag a Szentatya karitatív céljait szolgálják. Az utóbbi időkben évente átlag hatvanmillió amerikai dollárnak megfelelő összeg érkezik a Szentszékhez a "péterfillérekből".

A "péterfillérek" gyűjtése még a VIII. században, Angliában kezdődött, Szent III. Gergely idején. A Szíriában született pápa 731 és 741 között állt az egyház élén, ő volt Szent Péter 89. utóda. A pápának szánt adót 740-től nevezik "péterfillérek"-nek (latinul Obolo San Petri). Más országokban, ahol nem volt közvetlen pápai adó kivetve, a pápának szánt karitatív adományokat nevezték így. Jó ideje már kizárólag ebben az értelemben használja az egyház a kifejezést.

1870-ben a pápaságot az egységessé váló olasz állam megfosztotta hagyományos bevételi forrásaitól, a pápák a Vatikán önkéntes foglyai lettek. Ebben az 1929-ig tartó korszakban a "péterfillérek", vagyis a világegyház híveinek önkéntes adományai különös jelentőséggel bírtak, hiszen ez maradt a Szentszék egyedüli bevételi forrása.

Az olasz állam és a Szentszék között a Lateráni szerződéssel rendeződött a helyzet. Az olasz állam jelentős kárpótlást folyósított az elkobzott korábbi egyház javakért cserébe. Azóta ezek a pénzalapok, illetve a rájuk épülő gazdasági és pénzügyi tevékenység biztosítja a Szentszék működésének tetemes hányadát.

A hívek nagylelkű adományai és a világ szinte valamennyi helyi egyházában évente megtartott Péter-Pál napi gyűjtések immár kizárólag a Szentatya karitatív céljait szolgálják. Ezek a célok azonban ugyanannyira fontosak. Az utóbbi időkben évente átlag hatvanmillió amerikai dollárnak megfelelő összeg érkezik a Szentszékhez a "péterfillérek"-ből. A magyar püspöki kar a tavalyi gyűjtés eredményeként huszonnyolcmillió forintot utalt át a pápának - tájékoztatta az Új Embert Veres András püspök, a konferencia titkára.

A "péterfillérek" sorsáról a pápa személyesen rendelkezik. "Ne higgyük, hogy irigylésre méltó helyzetben van Őszentsége, mikor döntést kell hoznia - mondta Rostás Sándor verbita szerzetes, a Pápai Missziós Művek magyarországi igazgatója. - Hiszen oly sok helye lenne az adományoknak. Annyi rászoruló él a világon, és viszonylag oly csekély ez az összeg. A pápának alaposan mérlegelnie kell, hogy csak néhány példát említsek, a szaharai szárazság áldozatainak megsegítésére, a latin-amerikai földrengések okozta szenvedések enyhítésére vagy az ázsiai, afrikai éhínség csökkentésére adjon-e, és mennyit."

A magyar "péterfillér"gyűjtés és missziós vasárnapi gyűjtés régi múltra tekint vissza, de történetük különbözően alakult a kommunizmus évtizedei alatt. Mivel a forint nem volt konvertibilis, másrészt mert állami tiltás miatt nem is lehetett volna semmilyen formában külföldre juttatni a gyűjtések összegét, XII. Piusz pápa az ötvenes évek eljétől engedélyezte a "péterfillérek" gyűjtésének szüneteltetését. Csak a kilencvenes évek elején nyílt rá újra lehetőség, és amióta konvertibilissé vált valutánk, továbbítása is akadálymentes. A missziós vasárnapi gyűjtések sohasem szüneteltek, csak éppen nem lehetett eredeti céljára, a világmisszió támogatására felhasználni. A nyolcvanas évek közepétől ezt úgy hidalták át a püspökök, hogy kötszert és más gyógyászati segédeszközt vásároltak a befolyt összegért, és azt továbbították Teréz anya kalkuttai szegényeinek.

A "péterfillér"-gyűjtés eredményéről az egyházmegyei körlevelek is tájékoztatnak.

Angelo Sodano bíboros a pápa köszönetét levélben valamennyi püspöknek tolmácsolta: "Ezzel az adománnyal a hívek Őszentsége, II. János Pál pápa egyetemes főpásztori hivatalát segítik. A hívek nagylelkűségükkel nemcsak azt fejezik ki, hogy töretlen hűségben állnak Szent Péter utódja mellett, hanem annak is jelét adják, hogy a katolikus egyház egészében értékes helyet foglalnak el, és szolidaritásuk egész Földet átöleli."

Szerdahelyi Csongor

A Vatikánnak és a Szentszéknek pénzügyi hátteret biztosító gazdaság tevékenységről sok téves elképzeléssel találkozunk a sajtóban és a közvéleményben. Hatalmas gazdagságról, csillagászati vagyonokról lehet hallani: "az egyház dúskál a javakban, s közben a szegénység elviseléséről prédikál" - halljuk innen is, onnan is. Az igazság azonban nem ez.

A Szentszék költségvetése immár másfél évtizede "nullszaldós" mérleggel zár minden esztendőben. Éves bevétele és éves kiadása egyaránt átlag 145 millió dollár. Ebből az összegből tartják fenn az egyház központi intézményeit: a Római kúria hivatalait - Államtikárság, kongregációk, pápai tanácsok, bíróságok -, a Svájci Gárda stb, a Vatikán napilapját, a több tucat nyelven sugárzó Vatikáni Rádiót, és "üzemeltetik" a Szent Péter-bazilikát, stb. A Szentszéknek összesen 2500 alkalmazottja van. A kiadások jelentős részét az alkalmazottak fizetésére fordítják.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu