Új hang

Isten a szüret előtt

A hosszú éjszaka után számban pezsgő és cigaretta ízével indulok haza. Az útszéli fák levelei között, valahol mélyen, a sötétlő égbolt: a hártyavékony szürke felhők és csillagok. Átellenben egy fuvallat borzolja meg a dús terméstől nehezedő lombokat: valahol, messze keleten világosodik. Már dereng a Csókavár és a Vértes körvonala.

"Tengerben" haladok tovább. Mellettem halványan az aranyszürke búza, valahol távolabb a kékesszürke zab, mindenütt, amerre a szem ellát.

Majd a faluba érek, lassan elmaradnak a házak, a templom. Dereng. Az udvaron állok, előttem egy leány, fáradtan kedvesen mosolyog.

A konyhában vagyunk, vacsoráról maradt hideg pörköltet eszünk kenyérrel. A fehér asztalon üres pezsgősüvegek, reggelire frissen hozott tej, baracklekvár. Az ablaküvegen halványan megcsillanó narancsos fény.

Az eget nézem a fák között, jobbra majdnem nappali világosság, balra a sötétkék, meghitt éjszaka. Nap és hold, hideg és meleg közt én középen állok.

Belém karol valaki: Isten, vagy a lány. Sötét és világos közt együtt indulunk el a reggelbe. Sötét és világos egyformán és együtt szép ezen a júniusi hajnalon. Istennek és nekem szép. Fény és árnyék egyszerre lesz része Istennek. Egyszerre dicsőül meg sötétben és világosban.

Nézem a sötét és világos búzatengert, ahogy megcsillan a fény, majd árnyékot vet, hogy győzzön. Látom, hogy a sötétség immár világosság. Büszke lehetek?...

Pethő Tibor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu