|
|
Öregcsertő szülötte volt Tamás Gergely Alajos emlékezete A múlt értékeinek megbecsülése, a hagyományok ápolása jó esetben nem valamiféle sápadt múltba révedés vagy a jelen bizonytalanságai elől való menekülés a "daliás időkbe", hanem egy közösség életfolytonosságának biztosítéka, az otthonosság, az öszszetartozás érzésének hordozója a "gyökerek tudata".
Öregcsertőn "családi" ünnep vendégei lehettünk múlt vasárnap, hiszen e sorok írója és vele utazó fotós kollégája volt csak afféle "jöttment" a községben, mindenki mást személyes kötődés kapcsolt a helyi eseményhez. Ettől a naptól a helyi általános iskola és óvoda Öregcsertő neves szülötte, Tamás Gergely Alajos ferences szerzetes pap és tanár, zeneszerző és karnagy nevét viseli, bizonyítékául annak, hogy a csertőiek nem akarnak megfeledkezni nagy utat bejárt földijükről. E szándékuknak már korábban is tanújelét adták, hiszen az 1990-ben indult helyi cserkészcsapatot is Tamás Alajosról nevezték el, 1996 óta pedig a csertői Szent György-templom falán elhelyezett márványtábla őrzi emlékét.
Az október 21-i ünnepen jelen voltak a község vezetői, az iskola tanárai és diákjai, azok szülei, az öregcsertőiek közül mindazok, akiknek fontos és személyes ügyük, hogy ápolják a község híres szülöttének emlékét, valamint a fővárosi Tamás Alajos Alapítvány képviselői, és Bábel Balázs érsek, aki az ünnepség keretében megáldotta az iskola épületét, s a jeles napra emlékeztető táblát. A névadót szentmise követte, amely előtt a főpásztor a nemrégiben külsőleg megújult templomot is megáldotta.
Az iskola előtt elhangzott köszöntők sorában a jelenlévők hallhattak Tamás Gergely Alajos életútjáról, emberi, papi, tanári nagyságáról, a zenéhez fűződő személyes hivatásáról, a gyermekek iránti szeretetéről. Alajos atya olyan korban élt, amikor - sok honfitársával közös sorsként - munkája végzésének, sőt puszta létének jogosultságát is újra meg újra megkérdőjelezték a hatalom szolgái. De hivatását minden szorító körülmény között felismerte és teljesítette - háborúban, ostrom idején, a kommunizmus évei során és a forradalom napjaiban egyaránt. A róla szóló emléktöredékek között hallhattuk a megrendítő epizódot: a háború idején nemegyszer kelt útra Budapestről, hogy hátizsákjában élelmet vigyen a szükséget szenvedő öregcsertőieknek - gyalogosan. Nem feledkezett meg róluk. Jó látni, hogy a mai csertőiek sem feledkeznek meg földijükről, aki hajdan a most róla elnevezett iskola padjaiból indult el hivatása útjára. szigeti Fotó: B. Z.
|
||||||
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||