Uj Ember

2001.10.28
LVII. évf. 43. (2778.)

November 2.:
Halottak napja...

Főoldal
Címlap
Hűségesek vagyunk?
A forradalom ünneplése
Egy hónappal utána...
Emlékezés Rómában
Más hang
Az adózók fontosnak tartják...
A katolikus egyház gazdálkodásáról
Lelkiség
A farizeus és a vámos
Évközi 30. vasárnap (Lk 18,9-14)
"Itt dolgozni az odatúli szántón"
Két szép könyörgés
Jegyzetek a liturgiáról
A hét liturgiája c év
Az imaapostolság novemberi szándékai:
Katolikus szemmel
A jel
Jegyzetlap
Valamit elvesztettünk
Jelenpor
Lapszél
Röpke interjú egy tiszavirággal
Élő egyház
Ők ne tudnának a hitről?
Autista Segítő Központ Gyöngyösön
...Hallassák hangját...
Keresztény rádiók Budapesten
Tíz éve szabadon - az egyházak
Hazai és nemzetközi számvetés
Élő egyház
Egy távoli országból - huszonhárom éve
Egy hónappal a terrortámadás után...
A terrorizmus elleni háborúról
Megosztani a szeretetet...
A pápa napja Lengyelországban
A szinóduson
Fórum
A zsoltárfordításról 3. rész
Mécs László, a bátor költő
Pázmányos öregdiákok szövetsége
"A bőség zavara"
Egyházmegyék a médiáról
Munkásklubok
Az Olvasó írja
Fórum
Szentek közössége
"Amit Isten akar"
Tíz éve alakult újjá hazánkban a Szent Sír Lovagrend
Házasság juhtúróval
Juhtúróval töltött gombafejek
Olvasólámpa
(Szent István Társulat, Budapest, 2001.)
Fórum
Római mesék
Díszdoktorrá avatás Bécsben

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Öregcsertő szülötte volt
Tamás Gergely Alajos emlékezete
"Idegen voltam..."
Kalocsa és a menekültek
"Csak el ne pártolj..."
Beszélgetés Czár Iván bajai káplánnal
Ifjúság
A cukorgyártás mint a 22-es csapdája
Egészséges táplálkozás
Jézus Krisztus titokzatos Atyja
Isten a szüret előtt
Új hang
Feltűnő aránytalanságok
Tokkal-vonóval
Kincset őrző cserépedény
(II. rész)
Rejtvény
Tíz és tizennégy év közöttieknek
Kultúra
Embereld meg magad!
Kilencven éve született Puszta Sándor
A Balaton könyve
Szüreti képek
Szökevény
Szent Mihály és az apostolok
Fórum
A halál
A lélek szótára
Reformátusok Lapja, 2001. október 14.
LAPSZEMLE
Rejtvény
Mozaik
Kopog az erdő
Jobb kedvűen gyógyítani
Fekete István emléke
Nemzeti jelképek
Országcímer, a magyar korona, nemzeti szín és zászló, huszár...

 

Öregcsertő szülötte volt

Tamás Gergely Alajos emlékezete

A múlt értékeinek megbecsülése, a hagyományok ápolása jó esetben nem valamiféle sápadt múltba révedés vagy a jelen bizonytalanságai elől való menekülés a "daliás időkbe", hanem egy közösség életfolytonosságának biztosítéka, az otthonosság, az öszszetartozás érzésének hordozója a "gyökerek tudata".


A névadó ünnepségen a kalocsai érsek áldotta meg az iskolát

Öregcsertőn "családi" ünnep vendégei lehettünk múlt vasárnap, hiszen e sorok írója és vele utazó fotós kollégája volt csak afféle "jöttment" a községben, mindenki mást személyes kötődés kapcsolt a helyi eseményhez. Ettől a naptól a helyi általános iskola és óvoda Öregcsertő neves szülötte, Tamás Gergely Alajos ferences szerzetes pap és tanár, zeneszerző és karnagy nevét viseli, bizonyítékául annak, hogy a csertőiek nem akarnak megfeledkezni nagy utat bejárt földijükről. E szándékuknak már korábban is tanújelét adták, hiszen az 1990-ben indult helyi cserkészcsapatot is Tamás Alajosról nevezték el, 1996 óta pedig a csertői Szent György-templom falán elhelyezett márványtábla őrzi emlékét.


Tamás Gergely Alajos is a csertői iskolából indult

Az október 21-i ünnepen jelen voltak a község vezetői, az iskola tanárai és diákjai, azok szülei, az öregcsertőiek közül mindazok, akiknek fontos és személyes ügyük, hogy ápolják a község híres szülöttének emlékét, valamint a fővárosi Tamás Alajos Alapítvány képviselői, és Bábel Balázs érsek, aki az ünnepség keretében megáldotta az iskola épületét, s a jeles napra emlékeztető táblát. A névadót szentmise követte, amely előtt a főpásztor a nemrégiben külsőleg megújult templomot is megáldotta.


Népviseletbe öltözött csertőiek az érseki szentmisén

Az iskola előtt elhangzott köszöntők sorában a jelenlévők hallhattak Tamás Gergely Alajos életútjáról, emberi, papi, tanári nagyságáról, a zenéhez fűződő személyes hivatásáról, a gyermekek iránti szeretetéről. Alajos atya olyan korban élt, amikor - sok honfitársával közös sorsként - munkája végzésének, sőt puszta létének jogosultságát is újra meg újra megkérdőjelezték a hatalom szolgái. De hivatását minden szorító körülmény között felismerte és teljesítette - háborúban, ostrom idején, a kommunizmus évei során és a forradalom napjaiban egyaránt. A róla szóló emléktöredékek között hallhattuk a megrendítő epizódot: a háború idején nemegyszer kelt útra Budapestről, hogy hátizsákjában élelmet vigyen a szükséget szenvedő öregcsertőieknek - gyalogosan. Nem feledkezett meg róluk.

Jó látni, hogy a mai csertőiek sem feledkeznek meg földijükről, aki hajdan a most róla elnevezett iskola padjaiból indult el hivatása útjára.

szigeti

Fotó: B. Z.

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu