|
|
Házasság juhtúróval Régen történt az eset egy alföldi falucskában, amelynek határában legeltetett az a juhász, aki történetünk főhőse. Egyik napon, amikor bent járt a faluban, és gyertyát vett a boltban, meglátott egy szép menyecskét, aki elmondta a boltosnak, hogy szalonnát vesz, mert a plébános úrnak, ahol kisegítő főzőasszonyként tevékenykedett nagyobb ünnepek előtt, elfogyott a szalonnája, és még nem jött el a disznóvágások ideje. Juhászunknak nagyon megtetszett a fehérnép, és szeretett volna vele ismeretséget kötni. Elhatározta hát, hogy vasárnap misére megy, sőt, merthogy a leányzó jámborság hírében állott, elhatározta, hogy ezúttal gyónni és áldozni is fog. Mindez meg is történt, s a gyónás egy részletét maga a juhász mesélte el, tehát tovább mesélhető. A gyóntatószékben töredelmesen bevallotta, hogy ahogy ott áll a mezőn és a juhok fölött a semmibe bámul, időről időre bűnös gondolatok, sőt vágyak kerítik hatalmukba, és ezek ellen nem tud védekezni. A plébános úr ekképpen szólt hozzá: - Készít maga, fiam juhtúrót? - Nem én - válaszolta a juhász öntudatosan. - Abban az időben, de sajnos még most sem fejik meg mindenütt a juhokat, hagyják a tejet elapadni és veszni a drága juhsajtot, túrót. S mivel a plébános úr nagyon szerette volna a fehér csemegét, de a faluban nem volt kapható, így folytatta. - Látod fiam, ez a baj. Ezentúl, amikor a bűnös gondolatok kísérteni kezdenek, fejd meg az éppen tejelő juhokat, készíts belőle túrót, és én még azt is megígérem neked, hogy jó pénzért megveszem tőled. A juhász betartotta a különleges penitenciát, és elkezdte a juhtúrókészítést. Titokban azt is remélte, hogy mikor majd beszállítja a csemegét a plébános úrnak, találkozhat az igéző leánnyal is. Így is történt. A második alkalommal juhászunk bátorságot vett magának, és megkérdezte a kisegítő konyhalányt, mit is készít a szakácsnő a juhtúróból. - Az bizony semmit - felelte a lány -, mivelhogy ezeket a finomságokat én készítem. - Aztán honnan tud maga ilyeneket? - Hát még a nagyanyámtól. Szó szót követett, a juhász mindig újabb és újabb kérdésekkel állt elő, hogy ne kelljen elköszönnie. - Aztán miket készít a juhtúróból? A lányt megkísértette büszkesége, meg aztán tetszett neki a szépen felöltözött juhász, hát elmondott két receptet. Ezeket most közreadom. Juhtúróval töltött gombafejek Kell hozzá tetszés szerinti számú, egyforma, szép, friss sampinyongomba. (Ezeket a leányzó akkor a sarjadó őszi búzaföldek szélén szedte, ahol a bőséges trágyázás következtében csak úgy fehérlettek a gombakalapok.) Ezeket jól le kell mosni, szárukat kitördelni. A kalapokat serpenyőben, forró vajban kissé elő kell sütni, és közben a tönköket felaprítani. Miután az elősütött gombakalapokat kiszedtük egy tányérra, a vajba beledobjuk az apróra vágott szárakat, és átpirítjuk. Hozzákeverjük a juhtúrót, egy kevés zsemlyemorzsát, kaprot, majd enyhén sózzuk és borsozzuk, jól összedolgozzuk, és kihűtjük. Ezt a masszát halmozzuk a gombafejekre, kevés apró tepertővel és petrezselyemmel díszítjük, és tálalás előtt egy sütőedényben 20 percre a forró sütőbe tesszük. Juhtúrós palacsinta Füstölt szalonnát kockára vágunk és kisütjük. A tepertőt félretesszük, a zsírt felhasználjuk a palacsinták kisütésére. Juhtúrót kevés tejfellel és kaporral összekeverünk, és ezzel töltjük meg a palacsintákat, amelyeket aztán összehajtogatunk. Ezeket tűzálló tálra tesszük, megkenjük a maradék töltelékmasszával és a tetejére szórjuk az apró sültszalonnakockákat. Tálalás előtt negyedórán át sütőben melegítjük fel. Ezeket az étkeket mesélte el a lány a juhásznak. Nem akarom szaporítani a szót, de a hatás nem maradt el. A birkák őrizője azután már csak őrá gondolt, egyre inkább szerető, aggódó gyöngédséggel. Leánykérés, majd hetedhét országra szóló lakodalom lett belőle, a plébános úr elégedetten adta össze őket, s közben magában azt gondolta: - Lám a juhtúró megtette a hatását. Isten útjai kifürkészhetetlenek. Az egészet csak néhány bárány bánta, amelyek feláldoztattak a házasság oltárán. Jósfay György
|
||||||
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||