Uj Ember

2001.10.28
LVII. évf. 43. (2778.)

November 2.:
Halottak napja...

Főoldal
Címlap
Hűségesek vagyunk?
A forradalom ünneplése
Egy hónappal utána...
Emlékezés Rómában
Más hang
Az adózók fontosnak tartják...
A katolikus egyház gazdálkodásáról
Lelkiség
A farizeus és a vámos
Évközi 30. vasárnap (Lk 18,9-14)
"Itt dolgozni az odatúli szántón"
Két szép könyörgés
Jegyzetek a liturgiáról
A hét liturgiája c év
Az imaapostolság novemberi szándékai:
Katolikus szemmel
A jel
Jegyzetlap
Valamit elvesztettünk
Jelenpor
Lapszél
Röpke interjú egy tiszavirággal
Élő egyház
Ők ne tudnának a hitről?
Autista Segítő Központ Gyöngyösön
...Hallassák hangját...
Keresztény rádiók Budapesten
Tíz éve szabadon - az egyházak
Hazai és nemzetközi számvetés
Élő egyház
Egy távoli országból - huszonhárom éve
Egy hónappal a terrortámadás után...
A terrorizmus elleni háborúról
Megosztani a szeretetet...
A pápa napja Lengyelországban
A szinóduson
Fórum
A zsoltárfordításról 3. rész
Mécs László, a bátor költő
Pázmányos öregdiákok szövetsége
"A bőség zavara"
Egyházmegyék a médiáról
Munkásklubok
Az Olvasó írja
Fórum
Szentek közössége
"Amit Isten akar"
Tíz éve alakult újjá hazánkban a Szent Sír Lovagrend
Házasság juhtúróval
Juhtúróval töltött gombafejek
Olvasólámpa
(Szent István Társulat, Budapest, 2001.)
Fórum
Római mesék
Díszdoktorrá avatás Bécsben

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Öregcsertő szülötte volt
Tamás Gergely Alajos emlékezete
"Idegen voltam..."
Kalocsa és a menekültek
"Csak el ne pártolj..."
Beszélgetés Czár Iván bajai káplánnal
Ifjúság
A cukorgyártás mint a 22-es csapdája
Egészséges táplálkozás
Jézus Krisztus titokzatos Atyja
Isten a szüret előtt
Új hang
Feltűnő aránytalanságok
Tokkal-vonóval
Kincset őrző cserépedény
(II. rész)
Rejtvény
Tíz és tizennégy év közöttieknek
Kultúra
Embereld meg magad!
Kilencven éve született Puszta Sándor
A Balaton könyve
Szüreti képek
Szökevény
Szent Mihály és az apostolok
Fórum
A halál
A lélek szótára
Reformátusok Lapja, 2001. október 14.
LAPSZEMLE
Rejtvény
Mozaik
Kopog az erdő
Jobb kedvűen gyógyítani
Fekete István emléke
Nemzeti jelképek
Országcímer, a magyar korona, nemzeti szín és zászló, huszár...

 

Házasság juhtúróval

Régen történt az eset egy alföldi falucskában, amelynek határában legeltetett az a juhász, aki történetünk főhőse. Egyik napon, amikor bent járt a faluban, és gyertyát vett a boltban, meglátott egy szép menyecskét, aki elmondta a boltosnak, hogy szalonnát vesz, mert a plébános úrnak, ahol kisegítő főzőasszonyként tevékenykedett nagyobb ünnepek előtt, elfogyott a szalonnája, és még nem jött el a disznóvágások ideje. Juhászunknak nagyon megtetszett a fehérnép, és szeretett volna vele ismeretséget kötni. Elhatározta hát, hogy vasárnap misére megy, sőt, merthogy a leányzó jámborság hírében állott, elhatározta, hogy ezúttal gyónni és áldozni is fog. Mindez meg is történt, s a gyónás egy részletét maga a juhász mesélte el, tehát tovább mesélhető.

A gyóntatószékben töredelmesen bevallotta, hogy ahogy ott áll a mezőn és a juhok fölött a semmibe bámul, időről időre bűnös gondolatok, sőt vágyak kerítik hatalmukba, és ezek ellen nem tud védekezni. A plébános úr ekképpen szólt hozzá:

- Készít maga, fiam juhtúrót?

- Nem én - válaszolta a juhász öntudatosan. - Abban az időben, de sajnos még most sem fejik meg mindenütt a juhokat, hagyják a tejet elapadni és veszni a drága juhsajtot, túrót. S mivel a plébános úr nagyon szerette volna a fehér csemegét, de a faluban nem volt kapható, így folytatta.

- Látod fiam, ez a baj. Ezentúl, amikor a bűnös gondolatok kísérteni kezdenek, fejd meg az éppen tejelő juhokat, készíts belőle túrót, és én még azt is megígérem neked, hogy jó pénzért megveszem tőled.

A juhász betartotta a különleges penitenciát, és elkezdte a juhtúrókészítést. Titokban azt is remélte, hogy mikor majd beszállítja a csemegét a plébános úrnak, találkozhat az igéző leánnyal is. Így is történt. A második alkalommal juhászunk bátorságot vett magának, és megkérdezte a kisegítő konyhalányt, mit is készít a szakácsnő a juhtúróból.

- Az bizony semmit - felelte a lány -, mivelhogy ezeket a finomságokat én készítem.

- Aztán honnan tud maga ilyeneket?

- Hát még a nagyanyámtól.

Szó szót követett, a juhász mindig újabb és újabb kérdésekkel állt elő, hogy ne kelljen elköszönnie.

- Aztán miket készít a juhtúróból?

A lányt megkísértette büszkesége, meg aztán tetszett neki a szépen felöltözött juhász, hát elmondott két receptet. Ezeket most közreadom.

Juhtúróval töltött gombafejek

Kell hozzá tetszés szerinti számú, egyforma, szép, friss sampinyongomba. (Ezeket a leányzó akkor a sarjadó őszi búzaföldek szélén szedte, ahol a bőséges trágyázás következtében csak úgy fehérlettek a gombakalapok.) Ezeket jól le kell mosni, szárukat kitördelni. A kalapokat serpenyőben, forró vajban kissé elő kell sütni, és közben a tönköket felaprítani. Miután az elősütött gombakalapokat kiszedtük egy tányérra, a vajba beledobjuk az apróra vágott szárakat, és átpirítjuk. Hozzákeverjük a juhtúrót, egy kevés zsemlyemorzsát, kaprot, majd enyhén sózzuk és borsozzuk, jól összedolgozzuk, és kihűtjük. Ezt a masszát halmozzuk a gombafejekre, kevés apró tepertővel és petrezselyemmel díszítjük, és tálalás előtt egy sütőedényben 20 percre a forró sütőbe tesszük.

Juhtúrós palacsinta

Füstölt szalonnát kockára vágunk és kisütjük. A tepertőt félretesszük, a zsírt felhasználjuk a palacsinták kisütésére. Juhtúrót kevés tejfellel és kaporral összekeverünk, és ezzel töltjük meg a palacsintákat, amelyeket aztán összehajtogatunk. Ezeket tűzálló tálra tesszük, megkenjük a maradék töltelékmasszával és a tetejére szórjuk az apró sültszalonnakockákat.

Tálalás előtt negyedórán át sütőben melegítjük fel.

Ezeket az étkeket mesélte el a lány a juhásznak. Nem akarom szaporítani a szót, de a hatás nem maradt el. A birkák őrizője azután már csak őrá gondolt, egyre inkább szerető, aggódó gyöngédséggel. Leánykérés, majd hetedhét országra szóló lakodalom lett belőle, a plébános úr elégedetten adta össze őket, s közben magában azt gondolta: - Lám a juhtúró megtette a hatását. Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Az egészet csak néhány bárány bánta, amelyek feláldoztattak a házasság oltárán.

Jósfay György

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu