Szentek közössége

Az ember természete szerint közösségi lény. Életünk kezdetétől fogva rászorulunk másokra, szükségünk van annak a közösségnek a segítségére, amelybe beleszülettünk. Mindenszentek ünnepe arra figyelmeztet bennünket, hogy nemcsak emberré válásunk folyamatában és mindennapi gondjaink közepette van szükségünk a társadalomra, hanem vallásos életünkben is. Még üdvösségünk dolgában is más emberektől függünk. Egyedül, önmagunkban képtelenek vagyunk hinni és Krisztust követő keresztény életet élni. Az örök üdvösség sem individuális jellegű valóság. Ha üdvözülünk, akkor mint az egyház, Krisztus titokzatos testének tagjai, közösségben nyerjük el az üdvösséget. Nem helyes, ha csak az foglalkoztat bennünket, hogy mi lesz velünk, ha meghalunk, hanem mások üdvösségével is törődnünk kell. Az Isten az egyes embert üdvözíti, de nem önmagában, hanem a "Titokzatos Test" testvéri közösségében.

Nemcsak a mindennapi életben, a politikában és a profán történelemben, hanem az üdvösségtörténetben is egymáshoz tartozunk. Leginkább a bűnbeesés és a megváltás emlékeztet erre bennünket. Egy ember által jött a világba a bűn és egyvalaki, a megváltó Jézus által jött az ember megváltása (Róm 5,12-21). Mindenki fontos mindenki számára, minden embernek hordoznia kell a bűn és a kegyelem terhét nemcsak önmagáért, hanem másokért is. Isten úgy rendezte el az ember történetét, ezt a tőle kiinduló történetet, hogy abban az egyik ember jelentős a másik számára. Azért, amikor az Evangélium hirdetésében, a teológia kijelentéseiben beszámolunk Istennek rajtunk végbevitt üdvözítő cselekedeteiről, akkor az emberekről is kell beszélnünk. Egyszerűen azért, mert Isten úgy akarta, hogy üdvözítő műve emberi közreműködés által valósuljon meg ebben a világban.

Összetartozunk! Jézus Krisztusban Isten öröktől fogva kiválasztott, a múló időben elfogadott, és mindörökre egyesített minket. A keresztség által belekapcsolódtunk egy természetfeletti közösségbe, Krisztus Titokzatos Testébe. Egymással összetartozunk, mert "a keresztséggel egy Lélekben egy testté lettünk" (1Kor 12,13). Ezt az egységet még növeli Krisztus áldozati testében való részesedés: "Egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk" (1Kor 10,17). A II. vatikáni zsinat megfogalmazása szerint "Krisztus valamennyi híve összeolvad az egy egyházba, és egymáshoz kapcsolódik Őbenne. Az úton levőknek és a Krisztus békéjében elszenderült testvéreknek az egysége a legkevésbé sem szakad meg, sőt erősebb lesz a lelki javak közösségében" (LG 49). Melyek ezek a lelki javak: A szentek közbenjárnak földön küzdő testvéreikért, példájukkal bátorítják őket; az úton lévők imájukkal siettetik, hogy elhunyt testvéreik beléphessenek a dicsőségbe. Ez a szentek megvalósulóban lévő egyessége: a menny, a tisztulás és a föld szentjei összetartoznak. Nem lehet tehát közömbös számunkra keresztény testvérünk földi és örök sorsa. Pál apostol szerint: "Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, és ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele" (1 Kor 12,26). Ez az alapja annak, hogy az egyházban kezdettől fogva megvolt a kettős közbenjárás: mi imádkozunk az elhunytakért, a szentek pedig közbenjárnak értünk.

Ennek a hitből fakadó lelki egységnek látható formában is meg kell nyilvánulnia. Nemcsak ezekben a napokban, hanem máskor is gondoljunk arra, hogy az egyház nemcsak az, amit templomainkban látunk (kevesen vagyunk!). Hozzánk tartozik a megdicsőült egyház, a mennyei Jeruzsálem, a szentek megszámlálhatatlan sokasága. Nem véletlen tehát, hogy minden szentmisében, a legfontosabb imádságban (kánon) kiemelten is megemlékezünk róluk. Hozzánk tartoznak, éppen ezért a segítségünket várják a szenvedő, tisztuló, Isten színelátására vágyó keresztény testvéreink is. Éppen ezért ezekben a napokban, amikor a temetőket járjuk, nemcsak szomorú szívvel emlékezünk elhunyt szeretteinkre, hanem buzgón imádkozunk is értük. Ők már magukon nem tudnak segíteni, mi segíthetünk rajtuk: a szentmisével mint engesztelő áldozattal, másokért felajánlható búcsúkkal, böjttel és alamizsnával. A felebaráti szeretet, a testvéri összetartozás tudata erre kötelez bennünket. Így válik az egyház igazán a szentek közösségévé, a túlvilágot is átölelő szeretet szövetségévé.

Dolhai Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu