Mécs László, a bátor költő

Élete jelentős részét a Felvidéken és Kárpátalján töltötte a pap tanár, pap költő Mécs László. A húszas-harmincas években ünnepelték, a háború után elhallgattatták - 1953-tól 56-ig még börtönben is ült -, s most elérkezett újrafelfedezésének ideje.

Minderről Medvigy Endre irodalomkutató beszélt Tolnán. Előadását a helyi művelődési házban tartotta - a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége meghívására - Vadócba rózsát oltok címmel. Az idézet Mécs László egyik legismertebb verséből való, melyet - több más műve mellett - Csötönyi László szekszárdi tanár tolmácsolt a rendezvényen.

Medvigy Endre hangsúlyozta, hogy Mécs László jobboldali érzelmű volt ugyan, de nem nyilasbarát. Lelkesedett, mint "elszakított magyar", a Felvidék visszacsatolásakor. A harmincas években, az akkori miniszterelnökhöz, Imrédyhez közeli lapokban jelentek meg versei, de semmi köze nem volt Szálasihoz és mozgalmához.

Mivel Mécs László előadóművész is volt, jól szavalható, lelkesítő, refrénes verseket írt. Ezeket a második világháborút követően kéziratban terjesztette és emigrációs lapokban jelentette meg, ezért nevezte őt "bátor költőnek" az irodalomtörténész.

A kérdésre, hogy várható-e Mécs-kötet kiadása, Medvigy Endre azt válaszolta, hogy ma már ennek politikai akadálya nincs, csupán pénz kérdése. Mindemellett a teljes életmű közzététele nem volna célszerű, mert az anyag meglehetősen vegyes - gyenge írás és zseniális egyaránt megtalálható benne -, inkább egy válogatást kellene szerkeszteni a pap költő munkáiból.

- Wy -

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu