A zsoltárfordításról 3. rész

És lészen, mint a fa, mely folyóvíz mellé plántáltatott, megadja gyümölcsét a maga idejében.

Az 1. zsoltár fordításainak revíziója az Istentiszteleti Kongregáció által kiadott Authenticam Liturgiam kezdetű instrukció alapján.

Tekintsünk vissza még egyszer az első versre, mely a háromszoros ellentmondás és szakítás jegyében áll. Háromfajta bűnösről van szó. Nem kell okvetlenül fokozást látni e három kifejezésben, de a Biblia egészét figyelembe véve mégis az, melyet az Éneklő Egyház "káromlóknak", a Szent István Társulat "csúfot űzőknek", a Liturgia Horarum "csúfolkodóknak", a Szent Jeromos Bibliatársulat "gúnyolódóknak" fordít, a bűnösségnek már-már visszafordíthatatlan állapotát jelzi. Azt, amikor kinevetik a prófétákat, egyáltalán magából a prófétai igehirdetésből űznek csúfot, mondván: nem fog beteljesedni, amit mondanak. A "káromlók" azért szerencsés, mert ennek a bűnösségnek közvetlenül az Istenre vonatkozó jellegét emeli ki, hogy tudniillik. Isten szavából űz csúfot. A Szent István Társulat a héber alapján helyesen "csúfot űzőket" említ. Ha csúfot űzőket hall az ember, inkább rákérdez arra, hogy miből űz csúfot. A Liturgia Horarum "csúfolkodók" kifejezése nem szerencsés, mert általában a csúfolkodó utcagyerekre is gondolhatunk. A Szent Jeromos Bibliatársulat "gúnyolódók"-ja egy fokkal jobb, de nem éri el a Szent István Társulat és az Éneklő Egyház fordítója által választott kifejezés erősebb és az eredeti szövegnek jobban megfelelő jellegét.

A második vers a gonosznak való ellenemondás után bemutatja az isteni kinyilatkoztatás mellett döntött ember csodálatos életmódját. A második versszak szemben áll az elsővel, a héberben csak tartalmilag, a latinban nyelvtanilag is (sed). A Szent István Társulat héberből fordított szövegében a "hanem", illetve a "de" helyett azt mondja: boldog férfi, "aki" ezt és ezt nem teszi, illetve aki ezt és ezt teszi. A latin is róla szól. De ennek az embernek a cselekvésére koncentrál, mondván: a boldog ember nem teszi ezt meg ezt, hanem ezt és ezt. Az Éneklő Egyház és a Szent Jeromos Bibliatársulat fordításában szereplő "hanem" szerencsésebb a Liturgia Horarum "de" kötőszavához képest.

A latin tehát így folytatja: "Sed in lege Domini voluntas eius". A Szent István Társulat így fordítja a héberből: "aki örömét leli Isten törvényében". A latin jól értette a héber gondolkodást. Itt nem ínycsiklandó gyönyörökről van szó, hanem az emberi akarat (voluntas) vonzódásáról. Sajnos ezt a lényeges szót (voluntas) csak az Éneklő Egyház veszi komolyan: "az Úr törvényében van teljes akarattal" (szerencsés módon a "teljes" jelzővel rárímelteti ezt az ószövetségi sort Urunk Jézus által is beteljesített, az egész törvényt összefoglaló kijelentésre: "Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből..."; Lk 10,27, Lev 19,18).

Általános észrevételem, hogy a latin kulcsszavakat, mint például itt a "voluntas" (akarat) csak az Éneklő Egyház használja következetesen. Ilyen például ez is: "misericordia". Az 50. zsoltár, a Miserere kezdősorát a most érvényben levő zsolozsmáskönyv (Liturgia Horarum így fordítja: "Könyörülj rajtam, Istenem, szerető jóságod szerint". (Először is: a "Deus" nem "Istenem", hanem "Isten". Másodszor: a misericordia nem "szerető jóság", hanem "irgalmasság"!)

(folytatjuk)

Barsi Balázs OFM

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu