Török Ferenc

A jel

Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén régi szerzetesi hagyomány volt a "provokáció". A szerzetes testvérek levelet váltottak, amelyben valamely erény gyakorlására szólították fel egymást. Legyen ez az írás is kegyes provokáció a szépre való törekvés érdekében.

Mindig nagy hatással van rám az Erzsébet hídon való átkelés. A híd nyitottsága, finom mívű íve jól készíti elő azt az élményt, amelyet a hídpillérek kapuzatában fokozatosan feltárulkozó Szent Gellért-szobor nyújt. Először a hegy tömege válik el a háttértől, szépen rajzolódó kolonádjával a szobornak, majd Szent Gellért monumentális alakja lép elő a grottaszerű bevágásban, kezében térítő kereszttel, lába alatt a zuhogó vízeséssel. A kommunista korszakban az esztétikai élményt fokozta az a jóleső tudat, hogy "ezt nem merték ledönteni". Némaságában is hangos kiáltás, evangelizáló jelenlét; szépség, csoda, megrendítő erő. Uralkodik Szent Gellért a városon és a szívemen.

A kompozíció erőteljes és mégsem tolakodó, a kereszt magasra emelkedő szelíd jelként simul a püspök vértanú kezébe. A kereszt mindig ilyen, jelen életünkben s a hegyoldalon egyaránt. Intim, nem harsány. Mindig szembejön és ki nem kerülhető.

Nem így a másik kereszt, amely a sziklakápolna fölött "vaskosodik" a millennium emlékére, és megjelenése óta zavarja a szememet. Furcsa vetélkedésben van a fölötte megjelenő finom sziluettű Szabadság-szoborral.

Most az ünnep hangulatában, Szent Kereszt felmagasztalásának csodálatos valóságában különösen ingerelt, azt is mondhatnám tolakodóan rámtelepedett a Szent Gellért tér zajos forgatagában. Környezetében minden látnivaló jelentőséggel bír. Weichinger Károly sziklához simuló kolostora, Pátzay pálmás női alakja, Kő Pál csodálatos Szent István szobra. Csak e kereszt nem tud jellé válni bennem, mert a gondolat szépségét a megoldás igénytelensége, léptéktelensége kioltja.

Elhatároztam, hogy a mai napon közelebbről is szemügyre veszem, hogy mi nem hagy nyugodni látványában. A szikla peremén elhelyezkedő "alkotás" nemes gránitból készült, dimenzióit tekintve több keresztre is kitelne a felhasznált anyagból. Felületét stokkolás díszíti, de nem tudja feledtetni az összeépítés durva fúgáit. Talapzata, mint egy geodéziai mérőpont, otrombán faragott. A kereszten apró, szerény sárgaréz "névtábla", amelyről megtudhatjuk felállításának idejét. A "kőhalmazt" feketére égetett, hegesztett lapos acélkerítés veszi körül. Szánalmas szegénység, amely mélységesen lehangol. Nem is értem, hogyan kerülhetett a város eme hangsúlyos pontjára ez a rossz sírköves munka. Oda, ahová idegszálfinom, könnyed rajzolatú jel kívánkozna.

Nem sokkal a kereszt alatt, a sétaút mentén század eleji relief. Dolgozó asszonyok, furulyázó gyermek állnak Gellért püspök és társa előtt. Szegélyén faragott felirat: "Walther - mondd Gellért püspök - hallod-é a magyarok dalát hogyan hangzik? Boldog az az asszony, aki tartozó szolgálatját ilyen vígan dalolva teljesíti." Áldott emlékű vértanúnk bizonyosan kemény megrovásban részesítené az itt "tartozó szolgálatot" teljesítő alkotókat és közreműködőket.

(A szerző építész, Ybl- és Kossuth-díjas egyetemi tanár)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu