Újfehértó

Élő egyházat!

(Egy fiatal plébános "vallomásai")

Hajdúdorog, Hajdúnánás, Téglás, Hajdúhadház, Petőfitag, Bocskai-kert - még hallgatni is sok a tett-helyeket, ahol az újfehértói plébánosnak, káplánjának, diakónusának a hivatásukat cselekvően kell gyakorolniuk.

Linzenbold József plébános azonban nem panaszként veszi elő a statisztikát, hanem azzal az elszántsággal és örömmel, amely számára valóban örömhír, azaz tartós-erős életforma, mint az apostoloké volt. Ismerősen hangzó szavak, melyeket a beszélgetés során vezérmottóul összerakhatok azoknak, akik a legszebb hivatásra készülnek a szemináriumokban: a szívben állandóan az ember méltóságának emlékét őrizni; óvakodni a világból való elmeneküléstől; tudni, mire hívta meg az embert Krisztus. - Keresztény egzisztencializmus ez, jövőbe mutató, ha élő egyházat akarunk.

Márpedig ez a határozott karakterű, póztalan, szemében az imádság fényét tükröző fiatal pap ilyen egyházat akar - nehéz terepen, sokszor holt gyökerek közt, mégis a kimondhatatlan reménynyel: a kereszténység jövője nem kétséges. Francia újkatolikus írók jutnak eszembe, akik a személyt emelték előtérbe. Merészséget, eltökéltséget meg csodálkozást is jelent ez, s hihetetlen erővel társul; a világ, az élet szépsége, a mindig történő új valóban a csodálkozás "oka", az egyszerűségé, ahogyan egy gyerek nézi a búzakalászokat, az erdők fáit.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu